Kukoricaszedés, vagy kukoricatörés

A napraforgó után, már
a kukoricaszedés jött,
és vele hozzánk többször is
a hideg ősz beköszöntött.

Reggelenként már hideg volt
sűrűn rezgett a gatyánk szára,
és ott kinn még a lányok is
nadrágot húztak a szoknyára.

Kétféleképpen szedték még
sokan akkor a kukoricát,
volt ki kitörte a csövet
másik rajta hagyta a haját.

Hajasan szedni szerettük
mert letörni nem volt nehéz,
kitörni sokkal nehezebb
's gyorsan belefájdult a kéz.

A letört csöveket szépen
kis rakásokra dobáltuk,
's mikor levágtuk a szárat
kocsira kézzel felhánytuk.

Hajnélküli kukoricát
góréba kosárral hordtuk,
a hajasat egyszerűen
csak a gangba ledobáltuk,

Másnap a nagy gyereksereg
mind nekiült a fosztásnak,
az öregek pedig fürgén
a kukorica fonásnak.

A lefosztott kukorica
a góréba lett berakva,
felfonott csövek pedig, az
eresz alá felakasztva.

És a lefosztott héjakból
azok az öreg csontos kezek,
csodaszép dolgokat fontak
szép kis ajándék díszeket.

Kukoricaszedés után
mi szárat mentünk ki vágni,
cirokkötéllel kévéket
kötve, össze-vissza dumálni.

A kévékből kis kúpokat
raktunk a kukorica földön,
hadd szárítja még meg a szél
párat, hazavittünk rögtön.

Összeszedve a tököket
a földön szerteszét szórva,
a kocsira rakva, lassan
befogtunk, 's indultunk haza.

A félretett szár kévéket
fel a tökökre kerültek,
és rajtuk most hazafelé
a fáradt emberek ültek.

Tóni  2017 Május 7

Pénzes István, volt iskoltársam festménye...