Piros pünkösd napján

Hatvannyolc évvel ezelőtt
akkor piros pünkösd napján,
mindenki sírt körülöttem,
mert akkor halt meg az apám.

Én is sírtam velük együtt
habár azt sem tudtam miért,
apám úgy feküdt mint mindig
's nem kelt fel a reggeliért.

Vittem egy karéj kenyeret
de nem vette el azt tőlem,
pedig a cipó még friss volt
és volt még belőle bőven.

Ma minden szomszéd hozzánk jött
nem mint máskor a templomba,
asszonyok sírtak, az emberek
csak néztek a kalapjukba.

Aztán az első szobából
ki vitték azt a nagy asztalt,
jöttek idegen emberek
's oda tettek egy ravatalt.

Engem elvittek otthonról
menjek oda a kis közbe,
Szabóék lakodalmában
segíteni időközbe.

Mikor ismét haza mentem
apám már koporsóba volt,
nem is tudtam már bemenni
engem mindenki visszatolt.

Megismertem korán már, az
élet mindkét árnyalatát,
itt a sírást-rívást, amott
a boldog 's hangos mulatást.

Ne zavarja e kis vers, a
Pünkösd ünnep hangulatát,
's, hogy vidáman ünnepelje
ma a pünkösd vasárnapját.

Mucsi Antal-Tóni  2017 Június 4

A kép ma reggel a mi pünkösdirózsa bokrunkról...