Csak egy pillantást

Csak egy pillantást kértem az élettől
csak egy rövid kis figyelmes percet,
de elment mellettem mint egy idegen
nézett rám, mint egy néma fametszet.

Kitártam karom, meg akartam fogni
de csak a semmi maradt a kezemben,
néztem a semmibe, és vártam a létet
megmozdult valami itt a keblemben.

Mellettem állt egy magányos ember
sok szép reménnyel nézett a jövőbe,
szemei ragyogtak, ajka mosolygott
de elvesztette útját, a sötét erdőbe.

Ismerte az utat, de mégsem találta
minden lépését megálmodta előre,
és most tapogatott, sehol egy korlát
hogy került ő ide, a meredek lejtőre.

Remény a szemében félelemmé változott
a múlt egy pillanatra, jelennek adott helyet,
sötétből egy mély szakadék előtte kitárult
a két keze reszketve, csak egy támaszt keresett.

Se múltja, se jövője, se öröm, se fájdalom
csak valami semmiség, ott benn legbelül,
az régi emlék? Talán már nem is volt igaz
és az is ott a mélybe, már teljesen elmerült.

Mélység és sötétség, csak az van előttem
az utam két oldala éles tüskékkel van tele,
tapogatva megyek, sehol sem találok falat
és akkor megértem: Ez az élet dzsungele.

Mucsi Antal-Tóni  2011 Július 18