Nebel bedeckt

Nebel bedeckter Herbst Landschaft,
der kleine Vogel traurig schweigt;
welches dort blüht in weite Ferne –
von schönem Heim, träumt er gerne.

In meinem Traum fliegt er schon weg,
über Meere, dort am Süd Weg,
erwartet ihn das Frühlingslaub
am Flussufer der Blütenstaub.

Neue Liebe, neue Wonne,
frische Rosen, Morgensonne;
süsse Träume, neue Hoffnung,
Liebeslieder mit Verlockung.

Viel anderes und viel schöner,
von Andenken, nichts zerstören
was zurückhält, dass nicht fliegen?
verwelktes Laub, dürre Wiesen.

‘d sieh, das Vogel will nicht fliegen,
am verdorrten Ast eng anliegen,
das kleinen Nest, oder sonst was –
es fliegt schon weg, nur keine Hast.

Fordította Mucsi Antal-Tóni

Köd borult...

Köd borult az őszi tájra,
Búsan hallgat a madárka;
S mely ott virul messze, távol -
Álmodik egy szebb hazáról.

Álmaimban már amott száll,
Tengereknél, délpartoknál,
Hol új tavasz lombja várja,
Új pataknak csörge árja.

Új szerelem, új boldogság,
Hajnal keltén üde rózsák;
Új remények édes álma,
Édes álom dallá válva.

Annyi más és annyi szebb még,
Múlt tavaszról boldog emlék;
Mi tartja hát, hogy ne szálljon?
Hervadó lomb... hideg tájon...

S lám a madár mégse repül,
Száraz ágon hallgatva ül,
Az a kicsiny fészek - vagy mi -,
Azt nem tudja úgy elhagyni.

Darmay Viktor 1850 - 1878