Az öregek padja

Egyszer egy kis völgyben egyedül mentem
éghez közel, a világtól távol,
és a mezök felől hallgattam csendben
kaszák másodszor vágtag e nyáron.

Egy falu csendes utcáin lépkedek.
Mély csend. Árván ült a kunyhó előtt
egy öreg ember, erőtlen, beteg,
's dicsőn nézte a havas hegytetőt.

Közben az arcát két kezébe tette
és a völgy most égi kékben játszik,
fáradtan néz újra a havas hegyre
mi meghitt, áldott gleccsernek látszik.

Csak egy álom. Jóllehet az agg már rég
e földi élettől nagyon messze száll,
egy csendes sírban szunnyad a földi lét
's a kunyhó előtt a pad üresen áll.

Még lüktet bennem az élet tüzesen
de egy nap, erőm testem elhagyja,
akkor majd a hegyekben keresem
hogy hol áll, az az öregek padja.

Fordította Mucsi Antal-Tóni

Die Bank des Alten

Ich bin einmal in einem Tal gegangen,
Das fern der Welt, dem Himmel nahe war,
Durch das Gelände seiner Wiesen klangen
Die Sensen rings der zweiten Mahd im Jahr.

Ich schritt durch eines Dörfchens stille Gassen.
Kein Laut. Vor einer Hütte sass allein
Ein alter Mann, von seiner Kraft verlassen,
Und schaute feiernd auf den Firneschein.

Zuweilen, in die Hand gelegt die Stirne,
Seh ich den Himmel jenes Tales blaun,
Den Müden seh ich wieder auf die Firne,
Die nahen, selig klaren Firne schaun.

's ist nur ein Traum. Wohl ist der Greis geschieden
Aus dieser Sonne Licht, von Jahren schwer;
Er schlummert wohl in seines Grabes Frieden,
Und seine Bank steht vor der Hütte leer.

Noch pulst mein Leben feurig. Wie den andern
Kommt mir ein Tag, da mich die Kraft verrät;
Dann will ich langsam in die Berge wandern
Und suchen, wo die Bank des Alten steht.

Conrad Ferdinand Meyer