Egy fogatlan kutya

Most az ősz kezdetén
sokszor azt gondolom,
nem kell már rágódnom
a régi csontokon.

Varárnap reggelén
emlékek gyötörtek,
öt éve, hogy írtam
az első versemet.

Azt gondoltam akkor
valami jót teszek,
írtam mindenkinek
úgy mint egy kisgyerek.

Voltam az oldalon
a legolvasottabb,
sajnos már sokszor, a
legjobban hajszoltabb.

Hívtak a magyar nyelv
kifordítójának,
és az oldal legjobb
hozzászólójának.

Írtam fűnek-fának
ha tettszett, ha nem is,
volt olyan is, kinek
én voltam a pestis.

Idős kutya lettem
a fogam kihullott,
néha még ugatok
de már nem harapok.

Ma egy kutyának jobb
el szabad altatni,
de egy embernek kell
halálig szenvedni.

Az okos addig él
ameddig ő akar,
buta pedig addig
ameddig meg nem hal.

Mucsi Antal-Tóni  2013 Szeptember 7