Üzen a búzaszem

Kicsi mag vagyok, egy a millióból,
A verítékes magyar rög alatt.
– De bennem feszül Magvetőmnek lelke
Az újrateremtő csodás akarat.

S fejem fölött vérgyilkos, vad dühében,
Halált lehel a fagyos szívű Tél...
– A belém vésett áldott Krisztus arca
Melenget – és boldog új tavaszt ígér.

Bennem feszül, s érzem meg nem ölhet
Zordon időknek dermedt hidege:
– Szívem mélyén itt új életre készül
Emberibb holnapok éltető rügye.

S tovább súgom a fagyos éjszakában,
Mag-testvéreim ébren legyetek,
– Mert az Időknek tenger-éjjeléből
Mérföldnyi lábakon jön a Kikelet.

Írta: Herczeg János

Nachricht von Kornsamen

Winzige Samen bin ich, eins von Millionen,
unter dem schweißvoller ungarischen Klumpen.
– Doch, in mir ist der Samensäer Seele,
das wiedergeborene Wunder der Leben.

Über den Kopf der Mörder, in ragenden Zorn,
Tod haucht aus, der Winter des gefrorenen Herzens …
– In mir gemeisselt ist, das Glückseliges Christus Gesicht
es wärmt mich – und gibt neuer frühlings Klischees.

In mir spannt es, ich fühl‘ es, töten kann mich nicht,
den rauen Zeiten erstarrte froste:
– Tief im Herzen ein neues Leben wird vorbereitet
die menschlichere morgens kräftige Knospe.

Und weiter flüstere, in der eiskalten Nacht,
meine Samenbrüder, seid ihr munter und wach,
Weil von den Zeiten des Meeres Nächten
mit sieben Meilen Stiefeln der Frühling erwacht.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni