Az erdei rendőrségen felvételt hirdettek, mert a vadászsólymok kétharmadát elvitte a madárinfluenza. Három hétig senki nem jelentkezett. Ekkor kopogtak az ajtón, egyszerre két jelentkező is akadt: Strucc Sebestyén és Pocok Petúr. A kéttagú bizottság meghallgatta a jelölteket és útjukra bocsájtották őket azzal, hogy majd értesítik őket. Ahogy becsukódott mögöttük az ajtó, a bizottságból kipukkadt a röhögés:

- Még ezek akarnak rendőrök lenni, a strucc azzal a hülye, hosszú nyakával, meg az affektáló beszédjével? Meg a pocok azzal a hordónyi pocakjával és az apró termetével? Mit csinálna, ha intézkednie kellene, talán lábra menne?

Így kacarásztak egész este a jelentkezőkön.

Telt-múlt az idő és több jelölt nem akadt. A parancsnok vakargatta a fejét, majd kiszólt az ajtón:

- Ügyeletes, hívja fel azt a két szerencsétlent!

Kis idő múlva bejött a felszólított és jelentett:

- Uram, a két embert már beszipkázta a konkurencia: a strucc, elment sofőrnek a Tarajos Sül bandájához. Azóta senki nem tudja őket elkapni, olyan gyors az a madár. A pocokról meg kiderült, hogy kiváló nindzsa harcos, Oroszlán Ottokár hírhedt gengszterfőnök, személyi testőre lett…

Medve Madocsa, az öreg csibész, úgy döntött, hogy kihasználja az indián nyarat és a tél beállta előtt kitisztítatja a bundáját. El is ballagott Panda Chien tisztítószalonjába és beadta kedvenc ruhadarabját. Ideiglenesen elővette műszőrme kabátját, amit szörnyen gyűlölt, mert állandóan viszketett benne, és egyébként is már rég kinőtte, ezért idétlenül nézett ki benne. Ezért nem mutatkozott a többiek előtt: otthon ücsörgött, zenét hallgatott, olvasott, vagy pasziánszozott.

Végre elérkezett a nagy nap, a céduláját lobogtatva lépett be a szalonba. Meg is kapta kedvenc ruhadarabját, nem bírt várni, azonnal berohant egy próbafülkébe és visszavedlett eredeti szépségébe. Belenézett a tükörbe, majdnem elsírta magát. Kirohant és az üzletvezetőt követelte:

-Mi lenni baj? –kérdezte Chien úr.

- Nem látja, maga alulméretezett játék mackó! – üvöltött Madocsa.

- Összement a bundám, mit csináltak vele?

- Nem mondani, hogy lehet-e vegyi tisztítás, nem tudni, hogy medvekabát, nem szereti a vegyszereket.

Madocsát majd megütötte a guta, kiviharzott az ajtón, perrel fenyegetőzött. Szegény panda leforrázva állt és már lelki szemeivel látta, ahogy bezárják az üzletét. Madocsa, a bejáratnál összeütközött egy tavalyelőtti, fiatal medvével, aki ugyan csak, egy medvebundát cipelt a mancsában. Olyan mérges volt, hogy az udvarias köszönést sem fogadta. Az újonnan érkező odament a pulthoz, és azt mondta:

- Azt hiszem valami tévedés történt, ez nem az én bundám, mert túl nagy rám.

Chien mester fejében fény gyúlt, hogy csak egyszerű bundacseréről van szó, megkönnyebbült, majd Madocsa után rohant…

Tökéletesen egyformának látszottak, akár tízes ikreknek is hívhatták volna őket. Mindegyikük, fehér gömböcske volt, egymás mellett, de külön lakásban laktak. Egy nap dobozba rakták őket, több hasonlóval együtt. Rájuk csukódott a tető, sötét lett. Szerencsére a legéletrevalóbb hozott magával túlélő felszerelést. Elővette a zseblámpát és a svájci bicskájával kijáratit készített magának. Ezután kijárkált portyázni, bekukucskált társaihoz. Egyik ilyen alkalommal találta meg a velük együtt becsomagolt nyomtatott papírt. Alaposan áttanulmányozta az irományt és egyre rosszabbul kezdte érezni magát. Rájött, hogy miért születtek, milyen jót tesznek, de mennyivel több rosszat is okoznak. Elhatározásra jutott. A többieknek is elmesélte a történteket, akikkel együtt úgy döntöttek, hogy nem szeretnék beteljesíteni küldetésüket. Mindnyájan kiszabadultak, egymás hátára állva, felfeszítették a doboz tetejét, láncot alkotva kihúzták az utolsót is dobozbörtönéből és visszacsukva a fedelet, az éj sötétjét kihasználva megszöktek.

- Drágám, gyere már ide, így még nem jártam. Most hoztam el a gyógyszert a patikából. Be akartam venni az első szemet, ahogy az orvos utasított, és tessék, csak az üres levelek meg a használati utasítás van benne…

Nagy balhé tört ki a Kapcarongyban, mert Krokodil Özsébet hamiskártyázáson kapták. Alig tudott elinalni.

Pár napig meghúzta magát a mocsárban, de bizsergett a vére. Tudta, hogy a kártyának lőttek, más után kell nézni. Az agárverseny elég könnyű pénzszerzésnek ígérkezett, de a sorozatos bundák miatt, ráment a tartalék vagyonkája. A felesége hiába rimánkodott, mégis hozzányúlt a konyhapénzhez, és máris a félkarú rablók társaságában múlatta az időt. Persze, hogy ott sem járt szerencsével.

Végső elkeseredésében az uzsorás maffiózó Erszényes Zsiga segítségét kérte. Kapott is kölcsönt, kétszeres visszafizetési kötelezettséggel.

Zsiga pénze, úgy nézett ki, hogy megfordítja a szerencséjét, beindult a nyerő szériája.

Összes adósságát visszafizette, a család léte is felfelé ívelőbe került.

A neje, minden áron le akarta beszélni a továbbiakról, de állandóan azt hajtogatta, hogy csak még egyszer, és nincs tovább. Úgy is lett, mert aznap este veszített az orosz ruletten…