Akkor tavasz volt, s már tudtam írni. Amikor mentem az iskolába, láttam valami furcsát. Egy nagy fekete kocsiban valami sűrű, fekete massza főtt. Fával tűzdelték a kocsit, és a masszát beleengedték a talicskába. Büdös volt. Akkor még nem tudtam, hogy ez a szurok. De érdekes volt nézni, ahogyan az utat csinálták vele. És ahogy kihűlt. Mentem az iskolába. Aztán az első szünetben eszembe jutott, hogy még jobb lenne az útépítőket nézni, mint itt üldögélni, hiába. Hiszen írni már tudtam. Egy lapot kitéptem a füzetemből, s a következőket írtam a lapra... --- Írta: Nádas Péter | Felolvasta: Ambrus Attila József (2012) | Megjelent: Alibi hat hónapra 9. Gyermekkor. Sanoma, Budapest, 2011.

A kötetről: Öt év után újra visszatalált az alibi, ezúttal a gyermekkorba. Az „Evés-Ivás”, a „Kert”, a „Fürdő”, a „Lovak”, az „Urak-Dámák”, a „Szerencse”, a „Titok” és a „Tilos számok” után megszületett a kilencedik kötet: a „Gyermekkor”. Hatvanöt ismert szerző írásait, gondolatait gyűjtötték össze a témában, számos autista gyermek és fiatal képeivel, rajzaival, melyet színes mellékletben mutatnak be. A könyv szerzői a mai közélet legkülönbözőbb területeiről „érkezve” küldték el gondolataikat, verseiket, írásaikat. Így az Alibi ismét egy sokszínű, izgalmas, szórakoztató és gyakran elgondolkodtató mű lett, mely mindenkihez szól és mindenkit érint.