Gratulálok. Megrázó élmény volt elsőre és sokadikra...
Elteszem, ha megengeded...

Köszönöm (értésed)tetszésed!
Természetesen: -- nekem öröm.

Barátsággal

Szomorú, szívbe markoló sors, ami ebbe a versbe belefért.Olvasni is elég volt, nem megélni, és gondolom, ez még nem is minden.Gratulálok!))

Ezt a versed nem ismertem. A hátterét igen,mert beszéltél nekem már róla,de így tömörségében,művészi megfogalmazásban még megrázóbb.

Jaj,hát hatalmas ölelés: se

Tőlem most tényleg csak ennyi,de azt teljes szívből!

No! Bújj ide. Jól esik.

"Már nem iszom.
Angol."

(Az egyik kedvenc, példaszerű filmemből, a Quiamada-ból. (vlm. illesmi, ha jól emlékszem?) A Haiti, Fekete Napóleon filmes története... Igen megszívelendő!)

Sok mindent bevonzottál, vagy a mindenség Téged szippantott magába, hogy a valóság talaján állva érezd érdemes volt megszületni, .harmatponton szomorodni.Aztán ki nem hagyja magát az  föláll és úgy teszi a dolgát, hogy mindenki hallja, mert langy napsütés jön minden pirkadattal.Bocs a tegeződésért intuícióból jött  az írásaid olvasva.

Nagy Gratula a vershez.

Üdvözlettel:

Szavaim nincsenek sors-soraidhoz, leveszem a siltes-sityakom, fejet hajtok, és küldök egy ölelést és baráti jobbom nagy szeretettel.

ha most azt írom: "ölelkezzünk", aztán más meg hozzáasszociál: "van kalapja, nincs kalapja..." , -- hát bajban leszünk!

tudod mit?

Ölellek Barátsággal

de hát én örülök Neked!
és tisztem, hogy Tiszteljem azt, aki Szeret!
(csak ez a fanyar humorra való hajlamom.......?!)

Őszinte Baráti Öleléssel

Megráztál, s egyben megérintettél.......... Minden tiszteletem a Tiéd )))

Csendesen, Tisztelettel köszönöm.

Ölellek (Barátsággal, no......)

Szavaim: kérlek,
írásodat, hol lehet
még megtalálni?

Józsi bá'!

Sajnos, épp az a helyzet most, hogy e helyt kívül SEHOL!
Itt. Csak itt.
Valami pokoli hatalom jár a sarkamban és igyekszik minden nyomomat eltüntetni! Ördögi!
10-20 évre visszamenőleg, egyetlenegy ház sincs meg, ahol valaha is éltem, laktam! Rendre, egész utcák érintetlenül, épp olyanok, mint voltak 60-ban, 70-ben, 80-ban, csak az az egyetlen ház, ahol én, valaha, az lebontva, -- üres, elsimított placcok a helyükön!
A NET-en minden portálról rendre töröltek, vagy, mint a saját magam által építettek, megszüntek még a tárhelyszolgáltatók is!
A folyóiratok, ahol régen párszor publikáltam, szintén.
A 3, még 70-80-ban betíltott, bezúzott kötetről, antológiáról nem is szólva!

Szóval (és tettel!) "csak itt, most, csak Önöknek!".
Ami itt van, -- az, ennyi vagyok. Nem több.

épp csak

Barátsággal

Ok. Szoktam nézni,

s akkor most is megyek, olvasom.

Köszönlek (Meg még a korábbit is!)

Barátsággal