Téli tájon
***
Szél zenél a csupasz ágon,
És a messze kerek tájon
Tiszta fehér hólepel.
Sehol egy folt, egy makula,
Csak a halkan hulló puha
Hótakaró terül el.
***
– Ez hát a világ.
A szennyet, a sáros pocsolyát
Bevonja patyolat fehérrel,
S el akarja hitetni az Éggel,
Hogy itt nincsenek fagyos szívek,
És jajból fakadt könnycsermelyek.
Itt minden tiszta,
És angyalok az emberek.
***
Tűnj el, omolj el, képmutató
Hazug fényeddel hótakaró,
Hadd virítson a piszkos sár.
Hogyha az Ég majd megsokallja,
Termő élettel tele szórja
A szép tavaszi napsugár.
***
Herczeg János 1909 – 1995
***
***
Am Winterlandschaft
***
Der Wind spielt auf dem kahlen Ast,
rundum in der weiten Landschaft
rein und weiß mit schneebedeckt.
Alles ist weiß und makellos,
nur die Flocken fallen lautlos
an Schneedecke ist kein Fleck.
***
- Das ist halt die Welt.
Den Dreck, und die schlammigen Pfützen
übermalt mit schneeweißen Farben,
‘d will den Himmel dort oben zeigen,
dass hier, keine frostigen Herzen sind,
‘d in den Bächen, keine Träne fließt.
Hier ist alles sauber,
’d Menschen sich gegenseitig stützen.
***
Verschwinde, schmilz dich blitzartig, mit
deinem verlogenen Lügenlicht,
lass den dreckigen Schlamm sehen.
Wenn dem Himmel es zu übel wird,
das Landleben wieder fruchtbar ist,
von dem schönen Frühlingssonnenlicht.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni