A Héthez
***
Falun lakom, bár nem egészen
Procul negotiis,
Utam, bármely irányba térjek,
Erdők-, berkekbe visz.
Hol nyáj kolompja, csalogánynak
Dala fülembe cseng
S távoli kürtök búgó hangján
A lelkem elmereng.
***
Hol zöld a pázsit, suttog a lomb
S mint kék szemű leány
Hegy-szakadékból, fa-tövekből
Virág mosolyg reám.
Hol az ég mindig oly jóságos,
Oly fényes, oly magas
S hol völgy öléről fel az égnek
Repül a büszke sas.
***
Ime a Hétben megtalálom,
A mit lelkem kiván.
Felcsendül itt is Roland kürtje
S dalol a csalogány.
Virágok nyílnak s lány szemekből
Mosolyg a szerelem
S a sasok szállnak büszkén bátran
A kék azúrba fenn!
***
Nógrádi Pap Gyula 1843 – 1931
***
***
Zur Woche
**
Ich lebe im Dorf, wenn auch nicht ganz weg
Procul negotiis,*
mein Weg, egal in welche Richtung
es führt, wo der Wald und der Hain ist.
Die Herdenglocke und Nachtigall
klingelt in meinem Ohr,
mit entfernten Waldhörnern summen
und die Seele fast erfror.
***
Wo der Rasen grün, flüstert das Laub
blauäugiges Mädchen
aus Bergschlucht an Baumstümpfen, wie die
Blumen lächelnd schweben.
Wo der Himmel immer gütig ist,
so hell, so groß schwingt her
und wo von Talschoß bis zum Himmel
fliegt das stolze Adler.
***
Hier in der Woche hab's gefunden,
was meine Seele braucht.
Oft ertönt am Abend Rolands Horn,
'd, die Nachtigall singt auch.
Blumen blühen 'd die Mädchen Augen
oft lächeln sie lieber,
'd die Adler fliegen stolz und tapfer
bis zum blauen Himmel!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni