Lázadó Krisztus

„ - Ó Uramisten, ne légy Te a Jóság!
Ne légy más, mint az Igazságos Úr.
Több kalászt adj, de azért el ne vedd a
Rózsát.

Vagy ne maradj vén Kozmosz-palotádba,
Gyere ki, nézd meg - szolgád mit csinál?
Ronggyá nem mosná élet-subád ember
Átka.

S Neked könnyű vón a tövist letörni.
Tanulhatnál még tőlem is, Uram -
Én töröm s nem lesz vacsorám, csak - föld: egy
Ölnyi.

A telked azért mégis tisztitom csak.
És már egy nagy sajgó gerinc vagyok -
Sokat görnyedtem, ne kivánd, hogy eztán
Rontsak.

Azért ameddig csak birom, csinálom,
Bár kezemen csalánmart hólyag ül.
S ha vihar jönne, mint a korhadó fa,
Állom.

De add kölcsönbe legalább subádat:
Téged nem ér el átok és eső,
Szép úr-kastélyod van és nagyon gyors a
Lábad.

Ugysem fizetsz meg munkámért eléggé -
Testemnek ágyam is hideg, a Föld
S aranyszavad átváltozott rossz, kongó
Érccé.

S munkámban, Uram, érek annyit, mint Te
Nagy passziódban; és a lelkem is
Részed lesz nemsokára s a legszebb fényt
Hintve:

A szemed lesz, hogy mindent láss meg itten.
Bizony mondom, még nincsen is szemed,
Most nem látsz. Lennél immár igazságos,
Isten!”

Fáradt baromként reszket lelke, teste,
Félmunkát végző társak röhögik
S feszül, mert tudja - reá korábban jön
Este.

Nagy, roskadt lelke igéket emel még
S kilógatja fakult, sápadt szivét,
Mint akasztott ember szederjes, szürke
Nyelvét.

1923. április 29.

József Attila 1905 - 1937

Rebellierende Christus

"O Herr Gott, sei nicht immer Du der Gute!
Sei kein anderer als gerechte Herr.
Gib mehr Ähre, aber darum nimm keine
Rose.

Doch bleib nicht in den alten Kosmos-Palast,
komm raus und schau an, was macht Dein Diener?
Dich würde nie zu schlechtmachen sein tiefer
Morast.

Es würde Dir leicht, die Dornen zu breche’.
Du könntest noch von mir lernen, mein Herr, –
ich brich ‘d hab’, kein Abendmahl, nur zwei Meter
Erde.

Ich reinige jedoch nur noch dein Grundstück.
‘d hab’, schon eine kaputte Wirbelsäule –
bin schon fertig, wünsch nicht eine grösseres
Unglück.

Solange ich das kann, will nicht weggehen,
hab’ Brennnessel blase auf der Hand ist.
Und wenn ein Sturm käme, wie ein alter Baum
stehen.

Aber Verleih wenigstens deine Schaube:
Fluch und Regen werden dir nicht schaden,
du hast ein schönes Herrenschloss ‘d kannst sehr schnell
Laufen.

Du bezahlst nicht genug für meine Arbeit -
für meinen Körper ist mein Bett auch kalt auf Erden.
‘d dein goldenes Wort heute schlecht schallende
Vagheit.

‘d in meiner Arbeit, Herr, bin so viel wert wie du
in deine Leidenschaft; meine Seele auch
wird bald beteiligt, das schönste Licht zu
streuen:

du wirst mit eigenen Augen erblicken.
Ich sag’s dir, du hast noch keinen Augen,
jetzt siehst du nichts. Würdest du fair sein, du grosse
Richter?

Als müdes Rindvieh, seine Seele leidend,
schlecht arbeitende Kameraden lachen,
ist verspannt, weil weiß – für ihn kommt früher der
Abend.

Seine Seele bringt doch noch ein Verb hervor.
‘d hängt sein verblasstes fades Herz heraus,
wie einem gehängten Mann der Brombeerzunge
erfror.

29. April. 1923

Fordította: Mucsi Antal-Tóni