Írás közben

Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így,
ha bőrét hagyja rajta, mint engem undorít
e forduló világ és az ordas emberek.
Virágszülőként kezdtem én el, de fegyverek
között neveltek engem gyilkosok s megszoktam
rég a harcot itt és gyáván sosem futottam.

Igaz, jó szerteütni néha, de békében
élni is szép lenne már s írni példaképen.
Bíztatnom kell magam, hogy el ne bujdokoljak,
mert jó lenne messze és műhelyben élni csak.
Ó, véled gondolok most, tollas jobbkezemmel
s egyre jobban értelek, Kazinczy, régi mester.

Radnóti Miklós 1909 - 1944

Beim Schreiben

Nur eine Schlange kann einen Baumstamm so ekeln,
wenn seine Haut darauf lässt, als mich das auch ekelt
diese wechselnde Welt ‘d die heimtückischen Menschen.
Als Blumeneltern hab‘ angefangen, mit dreschen
‘d Waffen wurde von Mörder erzogen und schon lang
gewöhnt an den Kampf hier ‘d nie war ich in feige Land.

Es tut gut, manchmal zusammenraffen, doch in Frieden
leben wäre auch schön, zum Beispiel wieder schrieben.
Ich muss mich ermutigen, dir nicht zu ergeben,
weil es gut wäre, weit weg in Ruhe zu leben.
Oh, ich denke jetzt an dich mit Feder in der Hand
‘d ich verstehe dich immer besser, Kazinczy, mein Freund.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni