Utolsó csók.

Ne még! Csak egyszer átölellek,
Szemedbe nézek csendesen
És hagyj el aztán búcsú nélkül,
Egy sóhaj nélkül nesztelen.

Ameddig csókod itt fog égni
Remegő, szomjas ajkamon,
Ameddig érezem varázsod
S szived verését hallgatom.

Bűbájos álmot hints előbb rám,
És részegítsd meg lelkemet,
Ne tudjam azt a szörnyű perczet
Amikor elveszítelek.

Oh, ne zavarja azt a perczet
Se köny, se sóhaj, sem panasz,
Maradjon szivembe temetve
Örökre tisztán, szüzen az .  .  . 

Ne kísérjen a feledésbe
Se bús emlék, se fájdalom,
Mindössze annyi, hogy örökre
Egy édes csókról álmodom.

Szentessy Gyula 1870 – 1905

Letzter Kuss.

Noch nicht! Ich umarme dich nur einmal,
schaue dir ruhig in die Augen,
‘d, dann geh, ohne dich zu verabschieden,
ohne einen Seufzer abtauchen.

Solange noch dein Kuss hier bei mir brennt
an zitternden, durstigen Lippen,
solange ich deine Magie spüre,
‘d, ich höre noch deinen Herzen zittern.

Streu zuerst einen reizenden Traum auf mich
und berausche noch meine Seele,
vertrage die schreckliche Minute nicht,
wenn ich dich endgültig verliere.

Ach, soll nichts diese Minute stören,
keine Träne, Seufzen und Panik,
bleibst du in meinem Herzen begraben
ewig als jungfräuliche Lyrik.

Soll nicht in Vergessenheit begleiten
kein’ trübe Erinnerung, kein Schmerz,
insgesamt so viel, dass ich ewig
träume von deinem liebenden Herz.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni