Einem Taubstummen bei seiner Confirmation

Auch den Stummen, auch den Tauben
Ist die Huld des Herrn erschienen,
Daß sie freudig an ihn glauben,
Ihm von Herzens Grunde dienen.

Dir auch, taub und stumm geboren,
Ist er liebend nah getreten,
Hat dir aufgethan die Ohren
Und den Mund, ihn anzubeten.

Nun, so bet' ihn an von Herzen,
Das geht über alle Sinnen,
Taub und stumm läßt sich verschmerzen,
Wo es tönt und spricht von innen.

Bleibt es denn auch nur ein Stammeln,
Was du liesest, was du flehest,
Er wird schon die Worte sammeln,
Ob und wie du sie verstehest.

Ueber Bitten und Verstehen
Kann er segnen ja die Seinen,
Der erhört der Tauben Flehen,
Weiß auch, wie's die Stummen meinen.

Karl Rudolf Hagenbach 1801 -1874

Egy süketnémának a bérmálása alkalmából

Némának és a süketnek
az irgalmasság megjelent,
benne örvendve higgyenek
és, hogy szívvel szeressenek.

Nálad is, te süketnéma,
szeretete hozzád árad,
füleid már kinyitotta
és a szád, hogy őt imádjad.

Hát most őt a szíved kérje
érzékszerveken áttörve,
süketnémát is megértse;
Hogy lelke van meggyötörve.

Ha az csak egy dadogás is
mit olvasol és mit érzel,
ha szó még ketté is válik
megérti, hogy szíved vérez.

Kéréseidet megérti
meg tud titeket áldani,
hallja süketeket kérni
's ismeri a némák álmait.

Fordította Mucsi Antal-Tóni