„A bánat dalai”-ból    

Mikor megláttalak, új életre keltem,
Kínos élet zordon multját elfeledtem,
Megnyílott előttem a bezárult éden,
Újra fellobogott elhamvadt reményem.
- Rózsaszinű felhők úszkáltak az égen.

Ha néha hányt-vetett kétkedés hulláma,
Boldoggá tett szemed bíztató sugára.
Óh, hogy hittem én e csalfa, bolygó fénynek...
...Rabszolgája lettem csapodár szivének...
- Hittem a mosolygó, rózsaszinű égnek.

Amikor elváltunk, szívem fénylő lángja
Kialudt örökre sötét éjszakába'...
Komor bánattá vált tündöklő reményem,
Fojtogató kínná égő szenvedélyem...
- Sötét, bús fellegek nyargaltak az égen.

1896 augusztus 2

Ady Endre 1877 – 1919

Aus „Lieder der Trauer”

Als ich dich sah, bin zum neuen Leben erweckt,
ich vergass das düstere peinliche Subjekt,
das geschlossene Eden öffnete sich mir,
meine verblasste Hoffnung fand wieder zu mir.
- Rosarote Wolken schwebten am Himmelpier.

Wenn auch manchmal eine Welle hin und her rührt,
dein Augenstrahl zum glücklichen Leben geführt.
Wie ich an dieses trügerische Licht ruhte ...
... wurde ein Sklave des Herzens eine Pute ...
- Ich glaubte an eine rosarote Rute.

Als wir uns trennten, die Flamme meines Herzens,
es ging für immer aus, an einen früh morgens ...
und meine Hoffnung wurde zu einem Fimmel,
die erstickende Qual wird laut bimmeln ...
ein dunkler, trauriger Wind, brüllte am Himmel.

2. August 1896

Fordította: Mucsi Antal-Tóni