Boldog karácsony 

Sűrű nagy pelyhekben hullva hullong a hó, 
Hideg szél zörgeti, rázza az ablakot.  .  . 
Jó meleg szobában úgy elnézegetjük 
A szép karácsonyfán ragyogó csillagot. 

Ragyogj, csillag, ragyogj! Ragyogd be kis házát
Vállamra boruló szelíd kedvesemnek! 
Nincsen édesebb a csöndes boldogságnál: 
Az élet gondjai mind elszenderednek. 

Idegenek zaja, nagyvilág lármája 
Nem rengeti meg a karácsonyfa ágát.  .  . 
Egymásra borulva nem hallunk egyebet: 
Csak az angyaloknak szárnya suhogását

Pósa Lajos 1850 - 1914

Frohe Weihnachten.

In großen Flocken flattere der Schnee draußen,
kalter Wind raschelte, schüttelte das Fenster,
wir betrachten es in einem warmen Zimmer
an dem Weihnachtbaum, die hell leuchtenden Sterne.

Glänze, Stern, glänze! Glänze hell in kleine Haus
auf meiner Schulter gebeugte sanfte Liebsten!
Es gibt nichts Süßes, als stilles Glück der Freude:
Die Probleme des Lebens schon lang tief schliefen.

Der Lärm von Fremden, die Geräusche von der Welt
es bewegt, schüttelt der Weihnachtsbaumzweige nicht,
wir umarmen uns und können nicht mehr hören:
Wie die Engel, mit letztem kraft, den Flügel schwingt.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni