Beszkidi dal
***
Fejszés vagyok, itt élek
A zöld vadon ölén,
A földön nem cserélek,
Nem, senkivel sem én.
Az élet itt, csak itt szép,
Ez árnyas fák alatt,
Hol üde balzsamos lég,
Hol hűs forrás fakad.
Szemem vidul virágon,
Szivem madár dalán —
Erdő az én világom,
Erdő az én hazám!
***
Fejszés vagyok, a fáknak
Királya vagyok én,
Tölgyek, fenyők ha látnak,
Hajlonganak felém,
Tölgyek, fenyők felettem
Kitárják lombjokat,
Alájok ha hevertem,
Álmodni álmokat.
Oly édes ott az álom,
Oly boldog a magány —
Erdő az én világom,
Erdő az én hazám!
***
Fejszés vagyok, tavaszszal
Erdőbe költözöm,
S boldogan ott marasztal
Száz munka, száz öröm,
Dolgom dalolva végzem,
Mig járom a pagonyt,
Világ baját nem érzem,
Kerül a lárma, gond.
S ha jő az est, tanyámon
Vár ifj ú szép babám —
Erdő az én világom,
Erdő az én hazám !
***
Szamolányi Gyula 1879 – 1932
***
Lied von Beskiden
***
Bin der Äxtler ’d lebe hier
unter grünen rauschen,
‘d würde auf den Erden schier
mit niemandem tauschen.
Das Leben ist nur hier schön
unten schattiger Baum,
wo den frischen lauen Föhn
kommt von Quellentraum.
Das Aug’ freut sich an Blüten,
das Herz an dem Gesang.
Wald ist volle brüten,
der Wald ist auch mein Land!
***
Ich bin Äxtler, der König
der Bäume im Wald,
Eichen, Kiefern sind höflich,
verneigen sich mir halt,
Eichen, Kiefern über mir,
sie öffnen ihrem Laub,
ich werde mich hinlegen
und träume dort ganz taub.
Der Traum ist dort so süsslich
einsam sein ist glücklich, –
der Wald ist ganz meine Welt,
der Wald ist so heimlich!
***
Ich bin ein Äxtler, im Lenz
ziehe ich in den Wald,
dort bin glücklich und präsent
hundert Arbeit, hundert Vielfalt,
arbeite immer singend
bis in den Wald laufe,
ich fühle nicht die Welt Trend,
Lärm, Ärger und Raufe.
Und wenn Abend wird am Hof
mein Schatz mich hineinbat –
der Wald ist mein Adlershof,
Wald ist meine Heimat!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni