Egyedül.

***

Egyedül járok a világban,

Utamon, hajh, kevés virág van!

A mi volt is, kiszáradt régen,

Sokat önön magam kitéptem.

Egy sem hajtott újra tövéről,

Mind kipusztult a gyökeréből.

***

Ilyen sivatagon ki járna?

Ember nem vetődik e tájra,

Jobb is ez így, senki se lásson,

Hogy vergődöm e pusztaságon.

Szomjúságtól ég el a lelkem

S nincs reménység forrásra lelnem.

***

Jobb is ez így, senki se lássa,

Hogy sötétül lelkem világa,

Ne kaczagjon és meg ne szánjon

Senki ezen a nagy világon.

S ha kidőlök majd az útfélen,

Ne is tudják, hogy én is éltem.

***

G. Diószeghy Mór 1858 - 1907

***

Allein.

***

Ich gehe ganz allein durch die Welt,

gibt wenig Blumen an meinen Weg!

Was auch war, ist längst ausgebrochen,

ich hab’ dass selber eingebrochen.

Keine wuchs wieder von den Wurzeln,

sie wurden alle flach purzeln.

***

Wer würd’ in solche Wüste gehen?

Kein Mensch wird in diesem Land leben,

ist besser so, niemand soll mich sehen,

dass ich in dieser Wildnis klebe’.

Die Seele brennt vor Durst, hier immer

ohne Hoffnung, die Quelle zu finden.

***

Es ist besser so, niemand munkelt,

dass die Welt meiner Seel’ verdunkelt,

lachen Sie nicht ‘d bitte kein Mitleid

niemand in der Welt ist ohne Neid.

‘d, wenn ich auf der Strasse umfalle,

nicht mal gewusst, dass gelebt habe.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni