Itt van az ősz, itt van ujra

***

Itt van az ősz, itt van ujra,

S szép, mint mindig, énnekem.

Tudja isten, hogy mi okból

Szeretem? de szeretem.

***

Kiülök a dombtetőre,

Innen nézek szerteszét,

S hallgatom a fák lehulló

Levelének lágy neszét.

***

Mosolyogva néz a földre

A szelíd nap sugara,

Mint elalvó gyermekére

Néz a szerető anya.

***

És valóban ősszel a föld

Csak elalszik, nem hal meg;

Szeméből is látszik, hogy csak

Álmos ő, de nem beteg.

***

Levetette szép ruháit,

Csendesen levetkezett;

Majd felöltözik, ha virrad

Reggele, a kikelet.

***

Aludjál hát, szép természet,

Csak aludjál reggelig,

S álmodj olyakat, amikben

Legnagyobb kedved telik.

***

Én ujjam hegyével halkan

Lantomat megpenditem,

Altató dalod gyanánt zeng

Méla csendes énekem. –

***

Kedvesem, te űlj le mellém,

Űlj itt addig szótlanúl,

Míg dalom, mint tó fölött a

Suttogó szél, elvonúl.

***

Ha megcsókolsz, ajkaimra

Ajkadat szép lassan tedd,

Föl ne keltsük álmából a

Szendergő természetet.

***

Erdőd, 1848. november 17–30

***

Petőfi Sándor: 1823 - 1849

***

Der Herbst ist da, ist wieder da

***

Der Herbst ist da, ist wieder da

so schön wie immer für mich.

Der Herrgott weiß, aus welchem Grund

doch ich mag es unendlich.

***

Ich sitze auf dem Gipfelpunkt,

von hier schau’ ich rund herum,

‘d lausche wie von den Bäumen, die

Blätter runterfallen stumm.

***

Lächelnd blickt es runter, der Strahl

der sanften Sonne hinzu,

wie eine liebende Mutter

dem schlafenden Kind schaut zu.

***

‘d wahr ist, dass die Erde im Herbst

schläft einfach ein, sie stirbt nicht;

an die Augen kann man sehen,

schläfrig, doch krank ist sie nicht.

***

Sie zog die schönen Kleider aus,

hat sich leise entkleidet;

sie wird sich einkleiden, wenn es

tagt, ihre Morgen, der Lenz.

***

Schlaf du nur, du schöne Natur,

schlaf bis am frühen Morgen,

und träume schönes, welche dir

niemals Sorgen bedeuten.

***

Und mit der Fingerspitze sanft

zupfe an meine Laute,

es klingt so wie deinem Schlaflied,

der diesem Lied vertraute. –

***

Mein Schatz sitze neben mir, sitz

hier so lang ohne Worte,

bis mein Lied über den See in

dem flüsternden Wind bohrte.

***

Wenn mich küsst, setz deine Lippen

ganz langsam auf den meinen,

dass wir den schlummernden Flur

auf keinen Fall aufschreien.

***

Erdőd, 17.–30. November 1848

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni