Der Herbstwind rüttelt die Baume

***

Der Herbstwind rüttelt die Bäume,

Die Nacht ist feucht und kalt;

Gehüllt im grauen Mantel,

Reite ich einsam im Wald.

***

Und wie ich reite, so reiten

Mir die Gedanken voraus;

Sie tragen mich leicht und luftig

Nach meiner Liebsten Haus.

***

Die Hunde bellen, die Diener

Erscheinen mit Kerzengeflirr;

Die Wendeltreppe stürm ich

Hinauf mit Sporengeklirr.

***

Im leuchtenden Teppichgemache,

Da ist es so duftig und warm,

Da harret meiner die Holde -

Ich fliege in ihren Arm.

***

Es säuselt der Wind in den Blättern,

Es spricht der Eichenbaum:

Was willst du, törichter Reiter,

Mit deinem törichten Traum?

***

Heine, Heinrich. 1797 - 1856

***

Fákat rázza az őszi szél 

***

A fákat rázza az őszi szél

Az éj hidegen rohan;

szürke köpenybe bújva,

lassan lépked a lovam.

***

S ahogy én, úgy lovagolnak

gondolatok előre;

Könnyen és repülve visznek

szerető mezőre.

***

Kutyák ugatnak, a szolgák

égő gyertyákkal kijönnek;

csigalépcsőn rohanva

a sarkantyúk csörögnek.

***

A ragyogó szőnyegkamrákban,

oly illatos a forróság,

és ott vár rám a kedvesem-

az örökkévalóság.

***

A szél suttog a levelekben,

s a tölgyfa álmossan:

Mit akarsz, te dilis lovas

az ostoba álmoddal?

***

Fordította: Mucsi Antal Tóni