Az én tükröm

***

Mig fiatal voltam hiúság nem bántott,

Díszes öltözékért nem hevite vágy;

Nem nyújtott a pompa semmi boldogságot,

Elég volt szivemnek egy nyiló virág.

 ***

Földig érő tükrök fénye, csillogása

Üres hiúságra sose ösztökélt;

Ha oda is tévedt szemem pillantása,

Büszkeség szivemben nem támadt ezért.

***

De most ősz hajammal mindennap megállók,

 S csillogó tükörben elnézem magam:

Istenem! ó mennyi örömet találok!

Arczom újra rózsás, szőke a hajam.

***

Tele van a lelkem fakadó virággal,

Fölujulni látom ifjúságomat;

Hivalgó erővel, büszke hiúsággal

Erzsikém szemében nézem magamat!

***

Révai Károly 1856 – 1923

***

Mein Spiegel.

***

Als ich jung war, hat mich die Eitelkeit nicht stört

edel Klamotten haben mich nicht begehrt;

das Gepränge und Glück hat mich niemals betört,

eine blühende Blume hab’ ich verehrt.

***

Der raumhohe Spiegel, das helle Licht und Glanz

ermutigten nie meine Vermessenheit;

wenn auch der Blick meiner Augen wie Sonnenglanz,

es brachten mich immer in Verlegenheit.

***

Doch jetzt, mit grauen Haaren stehe ich jeden Tag

vor dem glänzenden Spiegel ‘d schaue mich an:

Mein Gott! Oh, wie viel Freude im Gesicht verbarg!

Mein Gesicht ist rosig, ‘d Haare sind ein Wahn.

***

Meine Seele ist voller blühender Blumen,

‘d sehe, wie sich meine Jugend erneuert;

mit auffälligem Kraft, ohne mich zu Ruhen

Elisabeths Augen sehe mich angefeuert!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni