Nagyon fáj

***

Kivül-belől

leselkedő halál elől

(mint lukba megriadt egérke)

***

amíg hevülsz,

az asszonyhoz ugy menekülsz,

hogy óvjon karja, öle, térde.

***

Nemcsak a lágy,

meleg öl csal, nemcsak a vágy,

de odataszit a muszáj is -

***

ezért ölel

minden, ami asszonyra lel,

mig el nem fehérül a száj is.

***

Kettős teher

s kettős kincs, hogy szeretni kell.

Ki szeret s párra nem találhat,

***

oly hontalan,

mint amilyen gyámoltalan

a szükségét végző vadállat.

***

Nincsen egyéb

menedékünk; a kés hegyét

bár anyádnak szegezd, te bátor!

***

És lásd, akadt

nő, ki érti e szavakat,

de mégis ellökött magától.

***

Nincsen helyem

így, élők közt. Zúg a fejem,

gondom s fájdalmam kicifrázva;

***

mint a gyerek

kezében a csörgő csereg,

ha magára hagyottan rázza.

***

Mit kellene

tenni érte és ellene?

Nem szégyenlem, ha kitalálom,

***

hisz kitaszit

a világ így is olyat, akit

kábít a nap, rettent az álom.

***

A kultura

ugy hull le rólam, mint ruha

másról a boldog szerelemben -

***

de az hol áll,

hogy nézze, mint dobál halál

s még egyedül kelljen szenvednem?

***

A csecsemő

is szenvedi, ha szül a nő.

Páros kínt enyhíthet alázat.

***

De énnekem

pénzt hoz fájdalmas énekem

s hozzám szegődik a gyalázat.

***

Segítsetek!

Ti kisfiuk, a szemetek

pattanjon meg ott, ő ahol jár.

***

Ártatlanok,

csizmák alatt sikongjatok

és mondjátok neki: Nagyon fáj.

***

Ti hű ebek,

kerék alá kerüljetek

s ugassátok neki: Nagyon fáj.

***

Nők, terhetek

viselők, elvetéljetek

és sirjátok neki: Nagyon fáj.

***

Ép emberek,

bukjatok, összetörjetek

s motyogjátok neki: Nagyon fáj.

***

Ti férfiak,

egymást megtépve nő miatt,

ne hallgassátok el: Nagyon fáj.

***

Lovak, bikák,

kiket, hogy húzzatok igát,

herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.

***

Néma halak,

horgot kapjátok jég alatt

tátogjatok rá: Nagyon Fáj

***

Elevenek,

minden, mi kíntól megremeg,

égjen, hol laktok, kert, vadon táj -

***

s ágya körül,

üszkösen, ha elszenderül,

vakogjatok velem: Nagyon fáj.

***

Hallja, mig él.

Azt tagadta meg, amit ér.

Elvonta puszta kénye végett

 

kivül-belől

menekülő élő elől

a legutolsó menedéket.

***

1936. október-november

***

József Attila: 1905 – 1937

***

Es tut weh

***

Aussen- innen

vor dem lauernden Tod entrinnen

(wie die scheue Maus in einem Loch)

***

während du heiss bist,

flüchtest du zu der Frau geschwind

in Armen, im Schoss auf die Knie krochst.

***

Nicht nur d’ weiche,

warme Schoß ruft, 'd Lust, das gleiche,

aber dich ruft auch die Verpflichtung

***

drum umarmt mich

alles, was für uns alltäglich

bis den Mund ist, wie eine Lichtung.

***

Doppelte Last

als wäre ein doppelter Schatz,

wer liebt und keinen Partner findet.

***

So staatenlos

und genau ist auch so hilflos

wie ein Pflichttäter, erblindet.

***

Kein’ Fluchthilfe

sonst; doch sollst die Messerspitze

an die Mutter gerichtet, du Held!

***

Und sieh’, es gab

Frau, die diese Worte erwarb,

aber schubste dich trotzdem weg.

***

Hab’ keinen Platz

so, beim Lebenden. Mein Kopf platzt

mein Leid und Schmerz wurden dargelegt;

***

Wie das Kind, in

der Hand der Rassel schüttelt blind,

wenn du es alleine hinbewegst.

***

Was sollte man

für ihn und gegen ihn tun kann?

Ich schämte mich nicht, das zu erraten.

***

Man wird verstosst

von der Welt, immer ausgelost

von Sonne betäubt, von Traum verraten.

***

Die Kultur, es

fällt von mir ab wie das Montur

bei den anderen in der Liebe -

***

doch wo steht es,

um zu sehen, wie der Tod stets

bewirft mich oft mit Seitenhiebe?

***

Und das Kleinkind

leidet auch, wenn die Frau gebiert.

Ehe Leid lindert auch das Demut.

***

Aber für mich

Geld bringt auch das schmerzhaftes Stich

und die Schande mir immer Wehtut.

***

Bitte, hilf mir!

Ihr kleine Jungs, die Augen schier

ihr müsst es sehen, auch das Wehmut.

***

Unschuldige,

von den Stiefeln sachkundige

sagt ihm: Wenn es macht, tut es sehr weh.  

***

Treue Hunde,

unters Rad kommt als Bahnkunde

bellt ihn: Wenn es macht, tut es sehr weh.  

***

Frauenlasten

Schwangere in den Brutkasten

weinend: Wenn es macht, tut es sehr weh.  

***

Starke Menschen

fällt ihr hin und zertrümmert euch

murmelnd: Wenn es macht, tut es sehr weh.  

***

Und ihr Männer

zertrümmerte blöde Hähnen

jault laut: Wenn es macht, tut es sehr weh.  

***

Pferde, Stiere,

wenn euch braucht als Zugtiere

kastriert: Wenn es macht, tut es sehr weh.  

**

Stille Fische,

den Haken schlucken bei Eisschichten

gafft laut: Wenn es macht, tut es sehr weh.  

***

Spring lebendig,

wie der Qual so elendig

brennen: Wenn es macht, tut es sehr weh.  

***

In Bett kam er,

verbrannt, verkohlt beim Einschlafen

jault laut: Wenn es macht tut es sehr weh. 

***

Hört lebenslang.

Er leugnete aus Tatendrang.

Er hat es getan, aus behagen.

***

Außen ‘d innen

flüchtete sich vor rumspinnen

die letzte Zuflucht zu bejahen.

***

Oktober-November 1936

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni