Hazám

 

I.

Az éjjel hazafelé mentem,

éreztem, bársony nesz inog,

a szellőzködő, lágy melegben

tapsikolnak a jázminok,

***

nagy, álmos dzsungel volt a lelkem

s háltak az uccán. Rám csapott,

amiből eszméltem, nyelvem

származik s táplálkozni fog,

***

a közösség, amely e részeg

ölbecsaló anyatermészet

férfitársaként él, komor

***

munkahelyeken káromkodva,

vagy itt töpreng az éj nagy odva

mélyén: a nemzeti nyomor.

 

II.

Ezernyi fajta népbetegség,

szapora csecsemőhalál,

árvaság, korai öregség,

elmebaj, egyke és sivár

***

bűn, öngyilkosság, lelki restség,

mely, hitetlen, csodára vár,

nem elegendő, hogy kitessék:

föl kéne szabadulni már!

***

S a hozzáértő dolgozó

nép gyülekezetében

hányni-vetni meg száz bajunk.

***

Az erőszak bűvöletében

mint bánja sor törvényhozó,

hogy mint pusztul el szép fajunk!

 

III.

A földesúr, akinek sérvig

emeltek tönköt, gabonát,

csákányosokkal puszta tért nyit,

szétveret falut és tanyát.

***

S a gondra bátor, okos férfit,

ki védte menthetlen honát,

mint állatot terelni értik,

hogy válasszon bölcs honatyát.

***

Cicáznak a szép csendőrtollak,

mosolyognak és szavatolnak,

megírják, ki lesz a követ,

***

hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve

magával kötve mint a kéve,

sunyít vagy parancsot követ.

 

IV.

Sok urunk nem volt rest, se kába,

birtokát óvni ellenünk

s kitántorgott Amerikába

másfél millió emberünk.

***

Szíve szorult, rezgett a lába,

acsargó habon tovatűnt,

emlékezően és okádva,

mint aki borba fojt be bűnt.

***

Volt, aki úgy vélte, kolomp szól

s társa, ki tudta, ily bolondtól

pénzt eztán se lát a család.

***

Multunk mind össze van torlódva

s mint szorongó kivándorlókra,

ránk is úgy vár az új világ.

 

V.

A munkásnak nem több a bére,

mint amit maga kicsikart,

levesre telik és kenyérre

s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.

***

Az ország nem kérdi, mivégre

engedik meggyűlni a bajt

s mért nem a munkás védelmére

gyámolítják a gyáripart.

***

Szövőlány cukros ételekről

álmodik, nem tud kartelekről.

S ha szombaton kezébe nyomják

***

a pénzt s a büntetést levonják:

kuncog a krajcár: ennyiért

dolgoztál, nem épp semmiért.

 

VI.

Retteg a szegénytől a gazdag

s a gazdagtól fél a szegény.

Fortélyos félelem igazgat

minket s nem csalóka remény.

***

Nem adna jogot a parasztnak,

ki rág a paraszt kenyerén

s a summás sárgul, mint az asztag,

de követelni nem serény.

***

Ezer esztendő távolából,

hátán kis batyuval, kilábol

a népségből a nép fia.

***

Hol lehet altiszt, azt kutatja,

holott a sírt, hol nyugszik atyja,

kellene megbotoznia.

 

VII.

S mégis, magyarnak számkivetve,

lelkem sikoltva megriad -

édes Hazám, fogadj szivedbe,

hadd legyek hűséges fiad!

***

Totyogjon, aki buksi medve

láncon - nekem ezt nem szabad!

Költő vagyok - szólj ügyészedre,

ki ne tépje a tollamat!

***

Adtál földmívest a tengernek,

adj emberséget az embernek.

Adj magyarságot a magyarnak,

***

hogy mi ne legyünk német gyarmat.

Hadd írjak szépet, jót - nekem

add meg boldogabb énekem!

***

1937. május

***

József Attila: 1905 – 1937

***

Vaterland

 

I.

Ich ging heute still Nacht nach Hause,

‘d fühlte, als würde was wanken

in der luftigen, weichen Pause,

als die Jasmine würden klatschen.

***

meine Seele, ein großer Urwald

schliefen auf der Straße, 'd, dessen

mir wurde bewusst die Zunge bald

mochte sofort etwas essen.

***

die Gemeinschaft, die betrunkene

Mutternatur, der Schoß Betrüger

lebt als männlicher Genosse

***

stets fluchend auf den Arbeitsplätzen

oder grübelt hier auf nächtlichen Festen

das nationale Elend Glosse.

 

II.

Tausend Arten von Volkskrankheiten

und hohe Säuglingssterblichkeit,

Weisheit, einsam dahinzugleiten,

Verrücktheit und Trostlosigkeit.

***

Verfehlung, Selbstlosigkeit, Selbstmord,

ungläubig auf Wunder warten,

es reicht nicht mal an den Fensterbord:

Die sollten bereits entlasten!

***

‘d, der kompetente Arbeiter

dort in der Volksversammlung

werfen-säen hundertmal in Not.

***

In dem Bann der Gewaltverwaltung

es kümmert nicht der Gesetzgeber,

wie unsere schöne Art nieder flog!

 

III.

Und auch der Gutsherr, bis geht nicht mehr

aufhob Stoppeln und Getreide,

mit Hackern schafft eine kahle Wehr

zerstört Dörfer ‘d Bauernheime.

***

An der Leid gewehter kluger Mann,

der das rettungsloses Haus wehrte,

der, nur wie die Tiere hüten kann,

wie soll den Volksvertreter wähle.

***

Schön flittern, die Gendarmen federn,

lächeln sie frech und garantieren

‘d schreiben, wer wird der Nachfolger

***

doch „offen“ ist, wer tausend Jahre

dich gebunden hat, wie ein’ Garbe

schlau folgt ‘d befehlt den Nachfolger.

 

IV.

Viele waren weder faul noch schüchtern

sein, hab gut von uns zu schützen,

torkelten nach Amerika nüchtern,

was Millionen auch benützten.

***

Sein Herz bedrängt, Beine zitterten

und bös knurrend im Schaum verschwand,

denkwürdig kotzend erbrechen,

wie der Sünde in Wein er flammt.

***

Es gab, die dachten, es sei Kuhglocke

‘d sein Gefährte, der vom Narren wusste

die Familie sieht kein Geld mehr.

***

Unser Gestern besetzt von derer

‘d auf ängstliche Auswanderer,

die Neue Welt erwartet uns sehr.

 

V.

Der Arbeiter bekommt nicht mehr Lohn,

als das, was es selbst erzwungen hat,

genügt es nur für Suppe und Brot

‘d Spritzer, dass er laut Geschrei macht.

***

Das Land fragt nicht 'd, es fragt auch keiner,

sie lassen, dass der Ärger anhäuft

‘d, warum nicht zum Schutz der Arbeiter,

warum die Fabrikindustrie ausläuft.

***

Weber Mädchen, die etwas Süsses träumt

sie hat noch nie gehört von Kartellamt,

wenn ihr am Samstag in die Hand drücken.

***

Das Geld, ‘d die Strafe schon abgezogen:

Das Krajcár kichert: Und wie in Wogen

für fast nichts gearbeitet, ‘d läufst weg, zerrütten.

 

VI.

Zittern die Reichen vor den Armen

‘d von den Reichen, Angst haben die Armen.

Der Angst regiert uns ohne Erbarmen

haben keine Hoffnung 'd verarmen.

***

Dem Bauern gibt er keine Rechte,

der, der mit Bauernbrot überlebt

‘d, die Kötner werden gelb wie Knechte,

aber das Einfordern ist nicht gehegt.

***

Und aus tausend Jahre Entfernung

auf dem Rücken einen kleinen Bund,

der Sohn des Volkes aus dem Volk.

***

Er forscht, wo als Büttel etwas tut.

Obwohl das Grab, wo sein Vater ruht,

sollte gestockt werden von dem Folk.

 

VII.

‘d doch eins Ungar verbannt werden,

meine Seele schreit laut erschrocken –

mein liebes Land, nimm mich zu herzen,

ich bin als dein treuer Sohn entlocken!

***

Watscheln soll, wer ein Trampel Bär ist

an einer Kette, das darf ich nicht!

Ich bin ein Poet, – kommst du Jurist,

es soll nicht zerreißen, den Stift!

***

Du hast dem Meer Bauersmann gegeben,

gib den Menschen Menschlichkeit eben.

Gib dem Ungarn sein, jetzt dem Ungarn,

***

das wir nicht deutsche Kolonie werden.

Lass mich nett schreiben, gutes – für mich,

gib mir einen fröhlicheren Lied!!

***

Mai 1937

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni