Egy gyermek születése

A pórkunyhóban gyermek született,

Egy rabbal e földnek több rabja lett.

Szegény a kunyhó, hangos és hideg;

Az élet árva benne és rideg.

Száműzve onnan minden földi jó,

De a nyomor két kézzel fogható.

És mégis örvend a szegény anya,

Bár öröme vég nélkül tartana!

Örvend ama gyermeknek, aki még

Szíve alatt elkárhoztattaték. -

Ki fájdalommal szülted magzatod,

Hogy léteért megáld, nem várhatod,

Ő fog körülgondolni, nézni és

                                                      Első csapás fején a születés. -                                                         

Mi jobb az életnél s mi gyászosabb,

Mint az, hogy aki él, százszorta rab?

Mert nem szabadnak bosszus istenek

Csak fél erényt s hatást engedtenek.

Fekszel te, kisgyermek, szűk póla közt,

Téged keresztvíz és könyű föröszt.

Szunyadj el inkább s többé föl se kelj,

Számodra sír lesz jó nyugalmi hely.

Földön kikötvék a nagyság, erény,

Csak szánakoznak a kín emberén.

Bármit mivelj, bár tedd ki lelkedet,

Mint szolga ontnád élő véredet.

Pest, 1839.

Erdélyi János: 1814 – 1868

Die Geburt eines Kindes

In der Hütte ist ein Kind geboren,

mit einem Häftling gibt es mehr in dem Land.

In der Hütte sind bettelarme wohnen;

das Leben ist darin verwaist im Sand.

Weg ist von dort alles irdische Güter,

das Elend mit beiden Händen fassbar.

‘d, doch freut sich die arme junge Mutter,

doch ihre Freude dauert nicht lang zwar!

Sie freut sich über das Kind, der unter

ihrem Herzen ist verdammt geworden. -

Wer der Fetus mit Schmerzen geboren hat,

das für ihn da sein, ihn jetzt segnen kann.

Er wird darüber nachdenken, dass Tropf,

die Geburt war der erste Schlag an Kopf. -

Was ist gut am Leben ‘d, was ist schlecht hin,

wie das, dass der lebt, ist ewig ein Häftling?

Weil es nicht erlaubt ist, wirschen Götter,

die erlauben nur halbe Tugend ‘d Einfluss.

Du liegst Kleinkind zwischen engen Windeln,

wo nur Weihwasser und Tränen lindern.

Schlummern nur lieber ‘d steh nicht wieder auf,

das Grab wird gute Ruhestätte, glaub.

Grösse und Tugend sind auf der Erde versäuft,

sie haben Mitleid, mit dem, wer ist, verläuft.

Was auch du tust, ’d dein Herz lässt dort liegen,

als Diener wirst du dein Blut vergießen.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni