Ez vagyok én

A szerelmesek hónapjában Óbecsén

a még akkori délmagyarországban,

egy Tisza menti kis faluban

egy kis magyar gyerekkel több lett e világban.

Ezerkilenczszáznegyvenkettőben

mi még akkor igazi magyarok voltunk,

még akkor nem mondta nekünk senki

Magyarország, az nem a mi otthonunk.

Három év elmultával végül

egy "Júgót" csináltak belőlem,

mint az elitélt egy ítélet nélkül

életemnek egy új szakaszába léptem.

Húsz év múlva mint egy Jugoszláv katona

védtem a Délszlávok országát,

de sohasem tudtam azt megérteni

miért érzem én olyan hívónak a magyar nép hazáját.

Huszonhat éves koromig

ha csak egyetlen kívánságom is teljesült volna,

egyszer egy olyan helyen lenni

ahol többmillió magyar él együtt, összefogva.

Csak azt átérezni egyszer

hogy mi magyarok még milyen sokan vagyunk,

de akkor ott sajnos csak azt éreztették velem

mi már nagyon régen, nem hozzájuk tartozunk.

Már több mint negyven éve

körülöttem négy másik nyelvet beszélnek,

a valamikori büszke magyarból

ma már egy nyugodt svájci állampolgár lett.

Az otthonom már rég nem ott van

ahol anyám engem a világra hozott,

saját népem nem akart elismerni engem

szívem magyar maradt, még ha egy „papír svájci” testében is dobog.

Mucsi Antal-Tóni          2009 Február 20