Egy őszülő gavallér

Az őszi este visszaemlékeztet téged

rég elmúlt napok jutnak újra az eszedbe,

és egy reggel majd a szíved is arra ébred

már mások állnak sorba, ott a te helyedbe.

Pödrött bajuszod is már olyan rég a múlté,

alig volt már csak egy-két fekete szál benne,

ma odaadnál mindent egy jó parti ultié

és az estéd ismét elégedett lenne.

Nők mosolya már nem azt jelenti, mint régen

ők már nem rád, hanem csak rajtad mosolyognak,

te ma már olyan, vagy mint egy csillag az égen

még látnak, de a fények már régen kialudtak.

Egy őszülő gavallér csak hallgat és élvez

nap mint nap elmúlt egy élet színes emléke,

ő ma él még, de már régen semmit sem kérdez

lassan elveszik élete minden reménye.

Hogy is lenne akkor, ha még egyszer úgy volna

valaki nem rajtad, hanem rád mosolyogna,

egy barátságos hangon ő tehozzád szólna

világ még egyszer csak körülötted forogna.

De ez ma már nem más, csak csalfa önámítás

szívednek egy keserves önmarcangolása,

néha csak egy egyszerű „még élni akarás”

egy öreg rózsafának utolsó hajtása.

Tüskéje még megvan, de már régen nem virágzik

az élet kertjében már csak a helyet foglalja,

néha esténként ő maga is egy kicsit „elázik”

amivel az élet fájó sebeit egy kicsit uralja.

Mucsi Antal-Tóni                              2010 Október 16

https://www.youtube.com/watch?v=v0HYttmMJxA