Csalékony tavasz

Vége ismét a tavasznak,

Alig kezde nyílni még;

Ím a szelek fagyot hoznak,

Újra gyászt ölt a vidék.

Megjelent már egy-két fecske,

S vígan, könnyen szálldogált;

De ma már a házereszbe

Némán húzza meg magát.

Mért siettél kifakadni

Gyönge bimbó itt a fán?

Lásd, most így kell elsorvadni,

Nem is nyílva, fagy mián!

Vissza, vissza kis bogárka,

Mért jössz ki a fal megől?

Nincs zöld fű, nincs nap sugára,

Éhség és hideg megöl…

Ón, ne siessünk remélni,

Csalfa tündér a remény!

Jobb, ki megtanula félni,

Mint ki vak s vesztébe mén!

1867. april 1-én

Szulik József, 1841-1890 (Óbecsei prépost és esperes-plébános 1878 – 1890

Trügerischer Frühling

Der Frühling ist wieder erbost,

es fing erst an Blühen;

die Winde bringen wieder Frost,

die Wiesen traurig Blüten.

Ein paar Schwalben schon gekommen,

‘d, die schwebten fröhlich und leicht;

im Nest, reissen sich zusammen,

dort sitzen sie schweigend ‘d bleich.

Warum hast dich schnell geöffnet,

du zarte Knospe am Baum?

Sieh, so wirst du hier getötet,

verwelkt, aber gelebt kaum.

Zurück, zurück kleiner Käfer,

warum kommt aus der Wand Riss?

Kein grünes Gras, kein Sonnenschein,

Hunger ‘d Kälte töten dich.

Wir sollen nicht zu schnell hoffen,

Hoffnung ist Betrüger Fee!

Besser, wenn lernst, Angst zu haben,

sonst kannst du verloren geh.

Foprdította: Mucsi Antal-Tóni