Éjjel.

Egy gyertyaszálnak fénye mellett,

Agg zárda zordon rejtekén,

Az éjt meglopva, múlt időknek

Árnyképeit nem rettegém.

Átálmodozva — félig ébren —

Az első, ábrándos szerelmet;

Oh, mennyi boldog perczet éltem

Egy gyertyaszálnak fénye mellett.

Egy gyertyaszálnak fénye mellett

Fejem kezemre hajtva ültem,

Évezredeknek bánatába

És örömébe elmerülten.

Fénylő szemekkel, szivdobogva

Lapozgatám a történelmet;

S hinni tanultam jobb napokba'

Egy gyertyaszálnak fénye mellett.

Egy gyertyaszálnak fénye mellett,

Költők, hozzátok vándoroltam;

S az életnek porát lerázva,

Tisztulva égtem lángotokban.

Világotok derült egében

Lelkem megáradt búja dal lett.

Milyen gazdag valék szegényen

Egy gyertyaszálnak fénye mellett

Mikes Lajos: 1872 -1930

In der Nacht.

Beim Licht einer einzigen Kerze

im düsteren Versteck des Klosters,

die Nacht die vergangene Zeit stahl,

hab’ keine Angst von kontrovers.

Tagträumte ich durchgehend halb wach –

die erste verträumte Verscherzte;

die glücklichen Momente hellwach,

beim Licht einer einzigen Kerze.

Beim Licht einer einzigen Kerze,

sass da, Kopf auf die Hände gebeugt

zum Leidwesen von Jahrtausenden,

und von meinen Freuden ein beäugt.

Leuchtende Augen, klopfendes Herz

ich blätterte durch die Geschichte;

ich habe gelernt, dass Leben mit Schmerz,

bei Licht einer einzigen Kerze.

Beim Licht einen, einziger Kerze,

Dichter, mit euch bin ich zusammen;

den Staub des Lebens will abschütteln,

bis rein brenne in deinen Flammen.

Am klaren Himmel in ihrer Welt

die Seele überströmte von Scherze,

und so reich gewesen, ohne Geld,

beim Licht einen, einziger Kerze.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni