Örökre együtt

Zöld hegysor alján, zöld hantu sirban

Hat drága megtört szív porladoz;

Virágot rája csak a tavasznak

Bimbófakasztó szellője hoz.

Lakóiról a csendes tanyának

Hírt három sírkő keresztje ad:

Négy gyenge gyermek két hű szülő közt

Aluszsza álmát a hant alatt.

A kettős törzset dúló viharnak

Villáma később döntötte le,

Négy ifjú sarját előbb letépte

 A bús enyészet zordon szele.

Szegény kicsinykék, hervadt virágok!

Midőn körünkből eltüntetek,

Kik itt maradtunk, óh hogy sirattunk!

Hogy vérzett szivünk érettetek!

És im az élők széthányva, szórva

Őrlik le éltök hajlott korát, könynyel

s virággal sem hinthetik be,

A drága holtak áldott porát.

S ti a szülőké levétek újra,

Már nincsen, tőlük mi elszakít;

A kis fejecskét ölükre hajtva

Örökre együtt alusztok itt.

Torkos László: 1830 – 1930

Für immer zusammen

An grünen Grab, unter grünen Berg Ring,

wo sechs gebrochenes Herz zum Staub wird;

Blumen, an denen nur des Frühlingstags,

aufkeimend spielerische Brise bringt.

Über die Bewohner des stillen Bauernhofs

neues das Kreuz auf drei Grabsteinen gab:

Vier schwache Kinder zwischen zwei Eltern,

schlafen Sie Ihren Traum unter im Grab.

Der Doppelstammbaum des tobenden Sturms,

der Blitz schlug ihn später nieder,

er riss die Triebe von vier Jungen ab,

der trübe Wind der trostlosen Glieder.

Die armen kleinen, verwelkte Blumen!

Die aus unserem Kreise verschwanden,

die, die hiergeblieben sind, unser Herz,

sehr lange noch für Euch geblutet hat!

Und die, die Lebenden werden zerstreut

mit Tränen zermalmen der Grabboden,

und sie können nicht einmal mit Blumen,

bestreuen, den Staub der lieben Toten.

Und Ihr wurdet wieder ihren Eltern,

es gibt keiner, der Euch von ihnen trennt;

der kleine Kopf liegt jetzt auf Eurem Schoß,

und, Ihr schlaft hier für immer ungetrennt.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni