A magyar földmiveshez

 

Kérges tenyérrel, barna arccal

Ki jársz a kékes magyar ég alatt,

Ahol a róna halk lehellete,

Miként az Isten lelke, oly szabad:

Kézcsókra küldöm hozzád lelkemet,

Köszöntelek magyar nép tégedet.

 

Fehér lakocskák sorba-rendbe

A Tisza-Duna partján s gyűrt habok,

Amelyeken édesded-titkosan

Bogárszemü magyar lány andalog…

Más tájakon az ég is bús beteg,

Hogy ilyet ottan nem teremthetett.

 

El-elfelejtem szűk hazámat

S székely fajom, a pártos hősi vért,

A zúgó erdő fenyőszálait,

Világszép lányok díszes seregét,

El-elfelejtem csöndes kis lakom

S lelkem Dunánknak tükrén ringatom.

 

Mélységes lelkeden merengek

Szabad magyar nép, vérem, nemzetem.

Kísérem izmos, dolgos két karod

S szemeim rajta megpihentetem…

Egykor lehozta a hír csillagát,

Most békén alkot boldogabb hazát.

 

Mind bajnoka a nemzetügynek,

Ki hű szivével küzd, előre tör,

Aki családot alkot és szeret

S féltett e kincse –mind, mind nemzetőr.

S nemes faj erre a magyar, nemes,

Az arca bátor, lelke egyenes.

 

Bányája nincsen szerbe-számba

Kárpátokon a lankás bérc alatt,

Dolgos kezéből s lelke mélyiről

Ejt nála kincset minden pillanat.

 

Kemény munkára jár ki néki bér

 

S nem céda lelkű, tiszta, hófehér.

 

… Kérges tenyérrel, barna arccal

Sürögj magyar a magyar ég alatt,

Hisz élni nékünk addig érdemes,

Míg szép honunk is boldog és szabad…

S hogy az legyen, az Úr azért adott

Kékebb eget itt s fénylőbb csillagot!...

 

Tarcsafalvi Albert: 1856-1926

 

^{An den ungarischen Bauern}

 

Mit borkige Hand, braunen Gesicht,

der unter der blau Ungarn Himmel geht,

wo der sanfte Atem des Brachfeldes

wie der Seele des Gottes so frei lebt:

für Handkuss sende dir meine Seele,

seid ihr gegrüßt, ungarische Pfähle.

 

Weisse Häuschen stehen fortlaufendkleines-

an den Theiss-Donau-Ufern, mit Schaum,

auf dem Fesche, heimlich liebkosende

Ungarn Mädchen singen hinter dem Zaun.

In fremden Ländern ist der Himmel lahm,

dass er so etwas dort nicht schaffen kann.

 

Vergesse mein kleines-enges Land,

meine Szekler Rasse und Heldenblut,

die Tannenzweige des tosenden Waldes

geschmückte wunderschöner Mädchenhut,

vergesse mein ruhiges kleines Haus

‘d wiege meine Seele in Donau aus.

 

Betrachte deine tiefe Seele,

freie Ungarn Folk, mein Blut, uns mein Volk.

Betrachte deine zwei starken Armen,

‘d ließ die Augen darauf ruhen, gewollt …

Dereinst hat den Stern der Nachricht gebracht,

jetzt schafft in Frieden ein glückliches Land.

 

Alle Verfechter für die Nation,

wer mit treuem Herzen kämpft, voran bricht,

wer gründet und liebt eine Familie

Angst hat für den Schatz – als Nationalgardist.

die edle Rasse, dafür, die Ungarn,

sein Gesicht mutig, die Seele Freiheitshungern.

 

Keine einzigen Bergwerke im Land

in den sachten karpatischen Bergen,

aus der fleißigen Hand ‘d aus der Seele,

jeden Moment kann er Schätze ernten.

Er wird für harte Arbeit auch bezahlt,

mit reinem Seele, ohne Vorbehalt.

 

… Mit borkige Hand, braunen Gesicht,

tummeln dich aus Ungar, bis du hier bist,

nur dahin lohnt sich für uns zu leben,

bis unseres Lands glücklich und frei ist …

‘d, damit es auch so wird, gibt der Herr Gott

Blaue Himmel 'd helle Sternen als Jackpot! …

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni