Reggel a tengeren

Derengő, enyhe, szellős

Tavaszi reggelen

Hajónk tova sikamlik

Az álmos tengeren.

Emitt felhők árnyától

Borong a tengerár,

Amott már csillog rajta

Milljónyi napsugár.

Az égen hattyú-felleg,

Bánatként lebegőn,

Fény reszket rajta által,

Az üdvöt sejtetőn.

Távolban kéklő bércz-sor,             

Alomszerű, ködös,

Közelben hullámzajgás,

Altató, örökös.

Körös-körül sirályok,

Tenger galambjai,

Fehér haduk kóvályog,

Oly mélák hangjai.

Te andalító, édes,

Regeszerű világ,

Hová nem hat a partról

Se gőg, se hiúság!

Te bűvös ringatódzás,

Merengő ámulás,

Te part, mint távol sejtés,

Élet, mint álmodás.

Tenger, mint édes dajka

Ég, mint lágy takaró, —                 

Ringass el mindörökre,                           

Oh, örökké való!

Palágyi Lajos 1866 – 1933 Óbecse

Morgens auf das Meer

Ruhige, zarte Brise

an den Frühlingsmorgen

unser Schiff gleitet dahin,

am Meer, ohne Sorgen.

Hier vom Schatten der Wolken

dunkle Wellen Qualen,

und drüben funkeln schon die,

ersten Sonnenstrahlen.

Am Himmel die Schwänen Schwarm,

traurig schwebt jetzt davon,

Licht zittert langsam hindurch,

als heilsamer Fiktion.

Weit sind die blauen Firste,

träumerisch und dunstig,

Wellenrausch in der Nähe,

beruhigt mich geistig.

Rundum die vielen Möwen,

die Tauben des Meeres,

die weißen Heere verschönen,

den Gesang des Lebens.

Du zauberhafte, Süße,

Märchenhafter Globus,

wo es von dem Ufer, kein

Stolz und Algorithmus!

Du magischer Schwung,

Träumerisches Staunen,

du Ufer, der Vermutung,

du Leben, als Zauber!

Das Meer, wie eine Amme

das All, weiche Decke, –

wieg mich in die Ewigkeit,

auf ewigen Strecke!

Fordította: Mucsi Antal-Tóni