Tépett virágok

Kik elhagyják zöld lombhazájok,

Szegény, bájos, szerény virágok,

Kis nefelejcsek, ibolyák!

Nem zeng köröttük már madárdal,

Nem játszadoznak napsugárral,

— Lányölben ülnek — utczasárban,

Míg értük nyúl a nagy világ.

Hideg álharmattal leöntve,

Éles drótszállal megkötözve,

Ártatlan éltük alkonyán,

Letépve, végsőt illatozva,

Mosolygnak a vevőkre sorba, —

Mint a ki őket idehozta:

A szép virágárus leány.

Kovács Norbert: 1874 – 1946

Abgepflückte Blumen

Die ihre Laubheimat verlassen

die armen bescheidenen Blumen,

kleine Vergissmeinnicht, Veilchen!

Kein Vogelgesang mehr rundum sich

und spielen nicht mehr mit Sonnenlicht

in Mädchen schoss— in Straßenschlick,

bis die Welt nach ihnen greifen.

Mit kaltem falschen Tau gegossen

und mit scharfem Draht verflochten,

in Zwielicht des kurzen Lebens,

abgepflückt, Ende dem Duftleben,

sie lächeln an den Kunden eben

als die, der sie hier auch bekleben:

Die schöne Floristin Mädchens.

Fordította: Mucsi Anatal-Tóni