Ha Petőfi hazajönne…

Ha Petőfi hazajönne,

De sok ember megijedne!

Aki most epedve várja:

Hogy küldené egy kibitkán

Vissza szép Szibériába!

A haza testén fekélyek,

Kik most nem künn: itthon élnek,

S kiket hitt baromvásárnak

Igazmondó nagy kedvében:

De megbánnák, hogy rá várnak!

Sok „ráérő” Pató Pál úr

De felugranék határul!

S a nemes, ki jár plundrában,

S rozsdás kardja a zsidónál:

De rágná fejét kínjában!

Kik, midőn határunk lángol

A harc áradt lávájától:

Nem ezt a tűzveszélyt oltják,

De inkább harcikedvünket:

Hej, hogy félnék riadóját!

Hát a sok brekegő béka:

Fűzfán fütyülő poéta,

Bort, leányt, csatadalt nyögve!

Hogy ugornának ész nélkül

Vissz’ a tóba, elemökbe!

Ha Petőfi haza jönne,

De sok embernek a kedve

Lenne kényszermosolygás csak!

De legkisebb kedve lenne

A Petőfi-Társaságnak.

Őrtüzek, 1877

Bartók Lajos: 1851 – 1902

Wenn Petőfi noch heimkäme

Wenn Petöfi noch heimkäme,

viele Menschen Angst bekäme!

Die, die jetzt sehnsüchtig warten:

würden in Kibitka schicken,

zurück im Sibirien Karren!

Geschwüre am Heimatwesen,

nicht in Fremde: jetzt hier leben

‘d, die dachten, es sei ein Viehmarkt

im Rausch der Wahrheitssegen:

Würden bereuen, ungefragt!

Viele wie der «Herr Pató Pál» oft.

Absprünge auch so unverhofft!

‘d der Adlig im Plunders Hose,

sein rostiges Schwert beim Juden:

Rennt überall wie Kopflose!

Der, wenn unsere Grenze brennt

vom fließenden Schlachtlava rennt:

Sie löschen die Brandgefahr nicht,

sondern lieber unser Kampfgeist:

Nein, er hat Angst ‘d, vom Alarm flieht!

So viele Frösche, die quaken

Dichterling als Versemacher,

Wein, Mädchen, stöhnender Kampflied!

Wenn sie hirnlos springen würden

zurück zum See, schön vorbeizieht!

Wenn Petöfi heimkäme,

für viele es nicht gut wäre

man wäre nur noch zwang Lachen!

Doch es würde am wenigsten

dem Petöfi-Klub gefallen.

Wachfeuer, 1877

Fordította: Mucsi Antal-Tóni…