Alföld

***

Oh! ti, széles magyar alföld

Büszke jó magyarjai,

Nemzetünknek, királyunknak

Oltalmazó karjai.

***

Gyérbeszédü óriások!

Hallgassátok szavamat:

Ugy szeretlek benneteket,

Mint senki az ég alatt.

***

Lekerültem tihozzátok

Felföldünknek köviról;

De a magyart csak nálatok

Ismertem meg töviből.

***

Nem hímeztek, nem hámoztok ;

De szavatok szent igaz,

S repedezett tenyeretek

Nyomása is már vigasz.

***

Nem dicsértek dalt és verset;

De lelketek szereti,

Ha a költő sziveteket

Dalával melengeti.

***

Fejetekkel reáütve,

Helybenhagyva az igét,

Érezitek szivetekben

A mi igaz, a mi szép.

***

Munka közben fütyörészve,

S ha beborul a határ,

Vigan ti is dalra gyújttok,

Mig a kedves csókra vár.

***

Uj borra és uj kenyérre

Széles lesz a kedvetek;

Minden koldust ugy kínáltok :

Igyatok és egyetek!

***

Uj bor és uj kenyér táján

Sok leányzó vár: — ugyan

Dolgok rendjét, tisztességét

Mondja-e már nászuram ?

***

S hegyen-völgyön lakodalom,

Kulacs jár, csörg a kalán,

Mig a szoba szögletéből

Mókáz' a kun-kapitány.':

***

«A ki járta, a ki látta

S a ki húzta — a czigány,

Jóvoltára legyen mindnek",

így kívánja a leány.

***

S harmadnapra a menyecske

Dolgára lát — s még ugyan !

Közbe igy szólítja férjét:

«Én szerelmes, jó uram».

***

Bölcsőtől a koporsóig

Kiki tudja mit tegyen ;

Kézbe mikor görbe kaszát,

S mikor egyenest vegyen.

***

Nem rettegve ellenségtől,

Tűztől, viztől — bánja kő !

Még haláltól sem ; mert végre

Meggyógyít a sárga föld!

***

így éltek ti széles alföld

Büszke, jó magyarjai,

Nemzetünknek, királyunknak

Oltalmazó karjai.

***

Gyérbeszédü óriások!

Hallgassátok szavamat:

Ugy szeretlek benneteket,

Mint senki az ég alatt.

***

Gr. Zichy Géza: 1849- 1924

***

Tiefland

***

Oh! Euch, die Ungarn vom Tiefland

Ungarns freundliche armen,

für unsere Nation und König,

seine schützende Armen.

***

Wenig sprechende Giganten!

Hört ihr zu, was ich sage:

Ich liebe euch so wie keiner,

auf der Erde ohne Frage.

***

Ich bin zu euch hergezogen

aus der Gegend des Hochlands;

doch der Wurzel der Sprache,

nur hier in Ungarns Tieflands.

***

Ihr rührt nicht lang der heisse Brei

doch die Worte sind stets wahr,

‘d eure rissigen Handflächen,

der Druck ist bereits offenbar.

***

Ihr lobt ja weder Lied noch Vers;

aber euer Seele liebt,

wenn der Dichter eure Herzen,

er wärmt ihn mit ihrem Lied.

***

Und mit den nickenden Köpfen

lasst ihr das Verb an Ort sein,

du spürst es in deinem Herzen,

was ist wahr und was ist schön!

***

Pfeifen ihr während der Arbeit,

‘d wenn der Acker bedeckt wird,

fröhlich tönt halt euer Gesang,

‘ds Sie an Küssen warten ist.

***

Auf neue Wein und neues Brot

ihr Appetit wird sehr groß sein;

und allen Bettlern ruft ihr zu:

Hier gibt essen und trinken frei!

***

Rund um neuen Wein ‘d neues Brot

viel Mädchen wartet: – dasselbe,

Ordnung und Anstand der Dinge:

Wann kommt der Brautwerber Rede?

***

Hochzeit auf Hügeln und Tälern,

Feldflasche kreist, der Löffel klirrt,

bis aus der Ecke des Raumes

der Kumane-Captain Spass macht:

***

„Wer da war, der hat gesehen

Musik hat der Zigeuner spielt,

möge zum Wohle aller sein.“

Das ist es, was das Mädchen will.

 

Und am dritten Tag die Braut,

ihre Arbeit macht so gern!

Sie ruft ihrem Mann noch so zu:

„Ich bin verliebt, guter Herr.“

***

Von der Wiege bis zu dem Sarg

jeder weiß, was zu tun ist;

wenn soll krumme Sense nehmen

‘d, mit geradem sich wehren.

***

Kein’ Angst haben, vor den Feinden,

von Feuer ‘d Wasser – ist egal!

Nicht einmal vom Tod; denn endlich,

die gelb' Erde heilt legal!

***

So habt ihr im Tiefland gelebt

Ungarns freundlichste armen,

für unsere Nation und König,

seine schützende Armen.

***

Wenig sprechende Giganten!

Hört ihr zu, was ich sage:

Ich liebe euch so wie keiner,

auf der Erde ohne Frage.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni