Karácsony a pusztán

***

A szobában karácsonyfa,

Körülötte vagy száz gyermek,

Egyik éhes, másik rongyos,

A hidegtől csak úgy dermed.

***

Mind paraszt az istenadta,

Munkás nép az apja, anyja,

Mindennapi kenyeröket

Ez a jó magyar föld adja.

***

Hogyan bámúl valamennyi

A rakott karácsonyfára,

Válogathat kedve szerint,

Nincs a portékának ára.

***

A kis  leány fürtös babát,

A kis fiú puskát, kardot,

Meleg ruhát, lágy kalácsot,

Amit a kezemben tartok.

***

A nagyobbak mesés könyvet,

Ahol szépen meg van írva,

Hogy egy király aranyvárát

Hogy szerezte, meddig  bírta.

***

Így aztán ha nagy örömmel

Szép sorjába hazamennek,

Vidám kis arcokat látva

Csakúgy örülök én ennek.

***

Mint egy király, aki népét

Jólét-, boldogságban látja

És sajnálom, hogy csak e nap

Terem a karácsony fája.

***

Bölöny  József: 1850 – 1930

***

***

Weihnachten in der Ödnis

***

Ein Weihnachtsbaum im Zimmer

um ihn sind rund hundert Kinder,

der ist hungrig, die ist zerlumpt,

frieren alle jetzt im Winter.

***

Alle sind ja Bauern, Kinder

Vater ‘d Mutter sind die Ärmsten,

das tägliche Brot Tag für Tag,

von ungarischem Land ernten.

***

Mit grossen Augen starren all’,

am vollgepackten Weihnachtsbaum

können wählen, was Sie möchten,

es gibt kein Preis, man glaubt es kaum.

***

Die kleine nimm eine Puppe,

der kleine Junge nimmt ein Schwert,

warme Kleidung und weiches Brot,

die Entscheidung ist so erschwert.

***

Die Älteren ein Märchenbuch,

wo wunderschön geschrieben ist,

dass das Schloss des grossen Königs,

wie hat bekommen, ohne Zwists.

***

So also mit grosser Freude

sie gehen alle nach Hause,

glückliche kleine Gesichter,

sah ich als alte Banause.

***

Wie ein König, der seinem Volk

in dem Wohlstand und im Glück sieht,

‘d es tut mir leid, das nur heute,

gibt es hier einen Weihnachtsbaum.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni