Utolsó Stáció

****

Nekem nincsen atyafiságom

Az utaimat egyedül járom

Nincs jó barátom, ki megértsen

S visszatartson, ha félreléptem.

Az élet útján, árokszélen,

Nagy betegen a múltat nézem.

***

Ami rózsám volt, mind letéptem.

Megszenvedtem a szenvedésem.

Párviadalra szálltam a sorssal,

Én puszta kézzel — ő meg ostorral.

***

Táncoltam arany hegyeken

S rágódtam száraz kenyeren,

Gőgös zsarnoka voltam a bornak,

Poharas harcán győző vitéze száz boros tornak,

Aludtam selymes asszonyágyon

S hánykódtam lázban szalmazsákon,

Voltak könnyelmű léha nőim

S voltak hűséges szeretőim ,

Fűrödtem kéjes csóközönben

S fuldokoltam keserves könnyben,

Voltak mámoros tivornyáim

És álmatlan bús éjszakáim.

***

Nincs mit remélnem, nincs mit várnom,

Itt az utolsó állomásom.

Az élet úton — árok szélen,

Nagy betegen a múltat nézem.

***

Török Károly: 1843 – 1875

***

***

Letzte Stadium

***

Ich habe gar keine Vetterschaft

auf meinen Wegen hab keine Gesellschaft

hab kein guter Freund, der mich versteht,

‘d haltet mich zurück, wenn es fehlgeht.

Auf dem Weg am Rande des Lebens,

sehr krank auf der Straße des Strebens.

***

Die Rosen die ich hatte geschnitten,

durch meinen Leid, hab viel gelitten,

‘d trat in das Duell mit dem Schicksal ein,

ich mit bloßen Händen –er mit dem Seil.

***

Hab getanzt auf goldenen Bergen

oft müsste den Hunger verbergen,

war der hochmütigste Tyrann des Weins,

in der Schlacht von Weinturniere eins,

hab auf seidenen Bett gelegen

‘d mich auf einen Strohsack übergeben,

hatte leichte, windige Weiber

und viele treue Frauen leider,

war oft überschüttet mit Küssen

’d in bitteren Tränen weinen müssen,

hatte viele rauschhafte Orgien

und in vielen Nächten laut geschrien.

***

Habe nichts, worauf ich hoffe ‘d warte,

dies ist meine letzte Stationskarte.

Auf dem Weg am Rande des Lebens,

sehr krank auf der Straße des Strebens.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni