Elbeszélő vers, ami átmegy meditálásba. Szép.
Mindenki a csodára vár, s valahol mi mind egyedül vagyunk a végtelenben, ellentétes érzések között.

Így van valahogy.
Köszönöm, hogy olvastál, kedves femis!

Mintha J.A. verseit olvasnám. Szép.)))

Szegényt, ne sértsd meg velem.
Köszi, Gaby az érdeklődést!

De tudom, hogy Bibliának tekinted, tehát nem sértés, szeirntem, még neki sem. ))))

"Magamba bíztam eleitől fogva -
ha semmije sincs, nem is kerül sokba..."
(Igen, valahogy így.)

Gyönyörű, méltó helye van itt!...Merengő a múlthoz...:))...Szeretettel: Lyza

Nagyon emberi a versed, ezért is áll olyan közel hozzám (ahogy egyszer már írtam: veled meditáltam, ott, a konyhádban...) :)

Jó, hogy valahonnan előbújt ez a versed, Zolikám! Véletlenek nincsenek. Örülök, hogy ismét olvashattam, A hatása a régi.

Annyira erősek a verseid - és annyira kontrasztban állnak azzal az Emberrel, akivel találkoztam. Olvasáskor látlak. Szeretlek látni.

"Mondottam ember: küzdj, és bízva bízzál!"

Csodák persze nincsenek, de amiben erősen hiszünk, ahhoz megkapjuk az erőt, hogy megvalósíthassuk. Bár ha a pesszimizmusod ilyen kincset szül benned, mint ez a vers is, akkor talán nem is olyan nagy baj...

Bizony, jó ideje ezzel a szemüveggel dolgozok.
Köszönöm, hogy eljöttél versemhez, Kedves "Rózsa"!

Ismét egy szép vers, melyet olvashattam, köszönöm Zoli!

Szeretettel:Klára

Gyönyörűséges ez a vers!

telve a magáramaradott magánnyal... a lélekből felszakadó szomorú kétellyel, viaskodással.

nekem megrázó élmény volt!  gratulálok,és köszönöm Zoltán

Kedves Zoltán!

Akinek ilyen nagy lelke van, mint Neked, arra bizony sok por tud rátelepedni és én azt hiszem, nem is akarod mindet leverni róla. Gyönyörű versben tártad elénk. De mi is lenne velünk, ha nem lennének olyan emberek, amilyen Te vagy... Nem könnyítek azért a lelkeden, mert én is csak kérni tudok Tőled. Azt, hogy írj többet, mert jó olvasni.

Szeretettel gratulálok:

Adrienn

Végre elcsíptem egy versedet! Nem tudom soha megtalálni a szerzőket, így téged se. Komoly hangulatú, jó vers. Tulajdonképpen egy konyhában zajlik, de a gondolataid elvisznek a lelkedig. Révületben vagy te is,akár a dervis. Én veled tartottam és átéreztem a gondolataidat.