Hajnalodott. A kisportolt, rendezett arcú férfi kitartóan gyalogolt, de csak nem akartak fogyni a kilométerek. Tulajdonképpen maga sem tudta, hova megy, de abban biztos volt, hogy mennie kell. Már két órája úton volt, amikor feltűntek mellette az első emberek.

- Lusta kutyák – morogta - az ilyenek miatt kell mindig fékeznem fölöslegesen.

Eszébe jutott az előző délután, és elmosolyodott. Csak úgy fröcsköltek előtte a gyalogosok. Nem sok ideje maradt azonban az álmodozásra, az előtte álló kilométerek észhez térítették. Tovább gyalogolt tehát rendületlenül.

Elégedett volt magával, egy valami azonban újra bosszantani kezdte. Semmiben sem szeretett hibázni, így tegnapelőtti baklövését sem bocsátotta meg magának. Edzőcipőt vásárolt magának, és mivel fukarsága győzött józan megfontolása felett, egy negyvenezer forintos cipő mellett döntött. Ha akkor nem sajnálja azt a tízezer forintot, most álmai cipőjében gyalogolhatna.

Ahogy telt az idő, egyre többen lettek körülötte a teremben. Ismerős arcok tűntek fel, és a gyaloglószőnyegek pillanatok alatt megteltek. Meredten bámulták az előttük levő órákat, ők is gyalogoltak rendületlenül. Arcuk maga volt az elszántság.

Néhány perc múlva ránézett a kilométerórára, és miután megállapította, hogy bizony körbejárta a fél várost, megállította a gépet. Most már földi halandóként indult az öltöző felé, csakhogy, ez a gyaloglás már nem az a gyaloglás volt.

Viszonylag gyorsan végzett a zuhanyozással. A kijáratnál kedves mosollyal elköszönt az ügyfélszolgálatot ellátó lánytól, és maga mögött hagyta az erőgépekkel és szobabiciklikkel telezsúfolt edzőtermet.

A reggeli napfényben elétárult az időközben megtelt parkoló. Bosszankodva állapította meg, hogy csak hosszas kerülővel tudja megközelíteni autóját. Nem volt eléggé előrelátó hajnalban.

- Fölösleges gyaloglásra kényszerítik az embert. – füstölgött magában.

Gondjai azonban szertefoszlottak, amint a volánhoz ült. Várta őt vezetés élménye és a gyalogosok.

- & -