Igen, nekem is ott az ajtó,…és sarkig ki is van nyitva. Nem akartam, de muszáj volt. Ha nem vigyáztam magamra,
most ami maradt, arra ha tetszik, ha nem vigyázni fognak.

Doktore kezdte a klinikán,..pedig csak egy ECHO -t kértem.
- Versmondólány nem mehetsz haza,..irány az ambulancia, itt alszol!
Professzornő másnap közölte, - Jön a mentő értem, irány a Tüdőkórház.

Úgy kezdődött az egész, fulladtam kissé. A doktor szerint már jönnöm kellett volna hozzá. Én nagyon
rosszul éreztem magam. Illetve csak fulladtam. 50 méter után elfogyott a levegőm. De kell a pénz, mert
annyi a számlám, mint ősszel a levél.
Így történt, hogy az X - dik mellhártya és tüdőgyull-t dolgoztam végig. Amikor elkapott paff lettem.
Most sem mentem volna, csak szabira, de a doktornőnk elkapott a folyosón, simán a kezembe nyomott
egy RTG kérőt. Már, csak minimális mellkasi folyadékot találtak nálam .
Jöhetett a szabi, és az infúzió otthon. Kaptam tőle egy üzit is, gyere be szív UH-ra ha eddig még nem
mondtam.
Hétfőn elmentem a körzetihez, majd felmentem az UH-ra. Akkor kezdődött az őrület. Azzal fogadtak
- Neked mindig ilyen lila a szád?
- Dehoogy!
- Na vetkőzz! Feküdj fel az ágyra!
Jó jó mondtam és éreztem megfulladok ha le kell feküdnöm. Még szerencse, hogy nem hanyatt. Itt volt
az első vetkőzés.
-Na öltözhetsz versmondólány! Közben vérnyomást, szaturációt mért és hümmögött.
- Na Ági nővér itt marad! Irány az ambulancia!
- Mi van!?
- Az van, hogy négyszeres a pulmonális nyomásod.. Az van, hogy itt alszol!
Még a végén embóliát kapsz.
- Csüccs ide! Somolygott a kolleganő. Már megint vetkőztem;....EKG,.....vérvétel..... branül és vérgáz.
Na az finom dolog. Nekem a csukló artériából vették, de kíméletesen.
Én egyre mondogattam haza akarok menni. De nem hallgattak rám. Fenyegetőztem, hogy énekelni fogok,
és akkor már jobban járnak ha én megyek.
Nem hittek nekem, sőt a másik ügyeletes azt mondta,
- nem mehetsz, mert halál közeli értékeid vannak. Most én nem hittem neki...
De végül is ágyba varázsoltak, szondát dugtak az orromba. Kaptam egy altatót is J. A. után szabadon..

Látod elalszik Kálmánka,
Aludj el szépen Ágika...................Hát nem kedves!?

Így az ambulancián aludtam. 4liter oxigénnel percenként


Reggel kaptam egy kávét és ülőkocsival vittek a saját osztályomra. Mondhatom...! Tök ciki volt.
Az ágyam csak le volt terítve egy lepedővel, mert tudták nem fogok lefeküdni. A nővérszobában ücsörögtem,
és minden csengőnél indulni akartam.
Így ülve, nem volt semmi bajom,de azért gyakran nézték mennyire tudok lélegezni. Délben mentő vitt
a CT-be, ami szerencsére negatív. Gyorsan vissza is értünk. De ekkor már komolyan mondogattam
haza kell mennem legalább 2 órára. Azt mondtam inkább aláirom, hogy saját felelősségemre haza megyek,
ha nem engednek. A fiam jött értem és vitt vissza.
Végre rendesen tusoltam, összepakoltam ami kell. Mikor megérkeztem, mindenki engem akart. A kolleganők
a vérnyomást mértek/RR,/ saturációt néztek, bár nem éreztem rosszabbul magam, de rövid idő múlva
a mentőben találtam, és Szegedhez közeli eü. Intézménybe adtak megőrzésre...

Szóval, az átadás megtörtént. A nővérke felvett, naaa nem a karjába csak az adataimat. Jött az ügyeletes
aki szintén felvett, de ő sem elringatni akart, csak kikérdezni az érzéseimről. Azt, hogy nem érzem igazán a
levegőt látta, - szerinte is lila volt a szám széle- és megint vetkőztem. Megvizsgált, és annyit mondott,
reggel a vérvételig maradjak éhgyomorra, és jó éjt kívánt.
A nővérke hozta az oxigént, szonda az orromba. És a Vacsora? Tudtam hiába is szólnék, nem voltam benne
az aznapi listába. Akkor még nem sejtettem, megkezdődött a diétám.
Bizony! Mert csak délelőtt ettem egy zsemlét, amit lányok készítettek. Itt 1000 kalóriás diétát írtak elő, huráááá!
De kaptam egy poharat, amibe majd reggel pisilni kell. Maradt az alvás. Meglepően jót aludtam. Kaptam levegőt!
Megérintett a hajnal. Puhán simogatta a karom, és azt suttogta.....
- Jó reggelt! Hőmérő!
Na itt naponta 2 szer van dugásidő,…most jött el az első. Nekem ma reggel kétszer. Semmi bajom, csak
abban a pillanatban elfelejtkeztem róla. Oxigén ki, felálltam, és a hang jelezte, csrrr.. dugásnak vége. Eltört.
Épp olyan kedvesen mondták, mint én szoktam volt
- Semmi baj. Ez legyen a legnagyobb veszteség ami éri.
Alig ettem meg a reggelit, ami manna volt, ennyi idő után.
1 zsemle
2 szelet papír vékony felvágott,
egy karika uborka,
egy bögre tejjel. Ez adta a hatást. Délben kopogott a szemem.

Reggel hozták a gyógyszereket is. Képzeljétek el!
2 tbl Furosemid,
1tbl 20-s Brinaldix,…
Kálium. Na ez is adta igazán a hatást.
Kineveztem magam Törpe vízműnek, és rendszeresen bizonyítottam, hogy működöm. Késő délelőtt megjött a gyaloghintóm.
Ja egy beteghordó - nevezhetném vertikális logisztikai szakembernek – gurított el az RTG – be.
Bár nálunk tolológusnak nevezik magukat. Alig szippantottam bele a tiszta O2 – be, megint kórházlátogatásra
vittek. Légzésfunkció – olvastam az ajtón. Szörnyen élveztem, mikor befejeztük. A dolog azzal kezdődött, hogy
be kellett kapnom / ne röhögj, nem azt/ egy csutorát, és miután ráigazodott a szám, hirtelen egy csipeszt
tettek az orromra. Naaaa most vegyél levegőt! A száján vegyen, szólt a doktornő, ….és téééényleg, úúgy
kaptam is.
Csináltattak velem különböző varázslatokat, szívtam, szuszogtam, kipufogtam…végre megszabadultam a
csipeszektől.

Most befejezem, mert jön az ebéd….

Végre otthon vagyok, de oxigénpalackom van, és éjszaka orvosi oxigénnel alszom. Táppénz,...hogy szokjam
milyen lesz később…..
.Felülvizsgálat … Főorvos! - Semmilyen munkát nem végezhet. Kezdhetné intézni a rokkantságit! Baaang!
Rám szakadt az idő, és nem tudom ha mögöttem becsukódik az ajtó mi is lesz, megijedtem…sehova tartozás,…
fölösleges leszek.,.. vagy már az is vagyok… mert nincs hova rohanni,..nincs mit mesélni,…nincsenek betegek
akik várnak, és rohanni nem is tudnék...hisz menni is csak lassan, sétálgatva tudok.
Most még csak szabadságnak titulálom, de gyorsan ki kell találnom valamit,…mert egyre több időm van,
kevesebb a pénzem..és az amit csinálhatnék,..így azt sem csinálom. mert még nem találtam rá...nem érdekel
semmi, nem törödöm semmivel....süllyedek.. De valahol működik bennem a nővér,...vigyorogva veszem tudomásul,
hogy amit észlelek a pánik tünetei,...és egyre mélyülő depresszió....önmagam hallom.
- Te kis hülye! Másoknak nagyon tudtad mondani, és segített,...Ha nem kérsz segítséget,.. önmagadon miért nem próbálod?
Hallgattam a belső hangra. Most itt vagyok, bár gyöngén és remegve,....de találtam célokat, és nem
adom könnyen magam....De azt már tudom, az idő és a pénz fordított arányban vannak egymással.

Szóval eldöntöttem, az idő az enyém,…és végre csinálhatom azt amit szeretek, amire nem volt időm,….és nem
leszek időmilliomos, mert szép lassan betelik a táncrendem, mert teleírom….és azon fogom kapni magam,
hogy a fene egye meg,…semmire sincs időm…
Ha majd ott tartok, - mint régen -hogy a nap 24 óra meg egy éjszaka,..és el kell lopni az éjszakából...akkor majd
tudok bánni vele....De most még nem tudok bánni az idővel....talán idővel menni fog, ha marad rá időm, hogy megtanuljam.