Mint minden embernek, nekem is sok döntést kellett meghoznom az életemben, de soha nem voltam még ennyire tanácstalan, mint most. Egyszerre ismertem meg őket. Az egyik sötét hajú volt, kék szemekkel, akár a tenger, és udvariasan meghajolt előttem. Talán azt is mondhatnám, hogy pont ilyen férfit képzeltem el magamnak, ha akkor és ott nem láttam volna meg őt is. Neki, az elsővel ellentétben szőke haja volt, és zöld szemekkel nézett rám, melyek egy végtelen mezőre emlékeztettek. Mindkettőjük teste tökéletesen kidolgozott volt, látszott, hogy igen csak kényesek a külsejükre.
Hosszasan álltam velük szemben, de egyik felé sem tudtam megindulni. Valami mindig visszatartott. Kétségbeesetten néztem egyikről a másikra, de a válasz még váratott magára. Egyszerűen nem találtam egyetlen hibát sem rajtuk. A ruhájuk nem volt gyűrött, a hajuk nem volt kócos, sem az arcuk pattanásos. Mondhatni, előttem állt két, tökéletes férfi, és én nem tudtam választani közülük. Végül nem találtam más megoldást, lehunytam a szemem, és vakon rámutattam az egyikre.
Az eladó megkönnyebbülten sóhajtott fel. Talán még soha nem választottak ilyen nehezen marcipán figurát egy születésnapi tortára.