Ikarosz

Ikarosz hullt le itt, az ifjú vakmerő,
Ki bátran égre szállt, gátat se nézve hol lát
S bár teste mélybe dőlt, veszítve gyenge tollát
A bátorok szívében dicső vágyat ver ő.

Mert boldog az a munka, hol a dicső erő
Nyert díja túlragyogja bukása törpe voltát,
S, mert boldog az a balsors, mely ily haszonba folyt át,
Hogy hőse, bár legyőzve, mégis örök nyerő.

Az új hallatlan úttól e gyermek meg se döbbent,
Tudása nem repült még, de bátor szíve röppent,
S, ímé, a legszebb csillag tüze égette meg.

Így halt meg, szédítőn merész kalandba vágva
Az ég volt drága vágya, s a tenger síri ágya
Van vágy még ily dicső, s van sír még ily remek

Philippé Desportes
(1546-1606)
Tóth Árpád fordítása