Majd   

Valami riadt fuvalom lendült,
És végig vágtak rajtam ostorok,
Riadó, riadó, Nagy rohanás!
Készül a vihar, mégis maradok.

Égi tombolás döngeti mellem,
Tovább szakad mi volt, a szakadás.
Felriadnak a holt ígéretek,
Mindegyik vérző, dühödt lázadás.

Adni, hinni, mindig szépre vágyni!
Akartam én, de csak ember vagyok,
Ki szélesre tárt duhaj keservben,
Sorsom gyalázva, sírva mulatok.

Gyengülő szívem, asszonyt nem gyaláz,
De szorongással már nem éri be,
Kemény burok nem védte a nyíltól,
Sebéről a kötést most tépi le.

Felébredtem, hát győzni akarok!
Lerázni minden hamiskás élvet,
Győzni, még egyszer igazul állni-
Egy percre… aztán meghalni érted.

Ne sirass, ha a „majd” feledni fog,
Te csak éld a világod, éld szépen!
Mutasd meg magad, had csodáljanak,
De ne feledd, hogy kid voltam régen.
…………………………………
Farönkön ülök, - mozdul kicsit-,
Fűszálat pörgetek a számban,
Gombolt ingben nézem az eget;
Vadlibák húznak, késő nyár van.