Kandeláberek fénye lopja át magát a ködös estén.
Keserű füst üli meg a néma tájat.
Rossz cipőkkel fűtenek valahol,
csak, hogy ne vágják ki a ház előtti fákat…

Szegénység van s nyomor lesz az úr, itt is, nem oly sokára.
Néhány falat kenyér végett válunk vérszomjas farkassá.
Egymás fejét vesszük, kegyetlen
s imádkozunk minden áldott percben, hogy szebb legyen a holnap.
Vagy legalább, a megváltást hozza el.
Hisz kilátástalan jövőnk már senkit nem érdekel.
Csak egy adminisztratív szám lettünk a mindennapi politikában.
Kísérleti nyulak, kiket, akár beoltani is lehet bátran.
Azután lesni, hogy megdöglünk-e.
S ha igen, akkor találgatni, hogy az oltás volt-e rossz
Vagy épp pusztultunk el más nyavalyában?

Nem látszik a kéz,
mely kihúzná a világot e sárból.
Elfogyott a jövő.
És bár elég volt a mából,
holnap új nap virrad majd,
s egy újabb harcot vívunk meg a semmiért.


Mohol, 2009. november 16.