Az Északi-tengernél

Nagy volt a tenger! Mély és csodás!

Félelmetes hatalmas víztömeg!

Mint semmit felfal, hogyha úgy akarja!

Rémisztő mikor magába temet!

De lásd, most csendes, ezüsthidat

Repített rá a hold, az éji kedves.

Szelíden

Halkan, mint a Holdvilág,

Oly csendben jöttem én,

Őrizte álmom jázminág,

Átéltem minden szent csodást

Az áldott Földtekén...

Halkan, mint a Holdvilág,

Oly csendben megyek én,

Őrzi szép álmom rétvirág,

Ott álmodom jövőm tovább

Végtelen időkön át,

Csillagfelhők ködén...

Nyári bánat

Egyszerű, tiszta

nyáron az élet,

gyöngyszemű őzek

dús mezőn lépnek

Csobban a forrás,

lesz patakocska,

könnyem a szívem

fehérre mossa...

   Kedves Klára!

   Alkotásod itt is nagyon szép - igazán tetszett...

   Üdvözlettel - Miki

Érzés... - versem

Fuvallatként jött érintésed,
menekülnék, de már késő,
felkavaró érzés mi
vonz feléd,
nem tudok
megnyugodni még.
Leheletfinom sóhajod
játszik velem,
szemed elvarázsol,
szikrája ragyogva táncol.
Éji hullámok habja felkap,
altass el kérlek,
égi adomány,
ajándék vagy.
Lelkem fonalát lágyan
köréd fonom,
ölelésed édes balzsamát,
érezni akarom.
Ne ígérj,
húzódj közelebb,
szépre virradjon a hajnal.
Kísérlek a végtelenben,
mint őrző csillagod,
s körülölel minden éjjel,
szeretettől fényes takaród.


2009.02.23.

Szépek...

E g y ü t t l é t ...

v e r s e m

Titkos éji zenét muzsikál létünk,

fellángol szenvedélyünk.

Jelened megszédít,

simogat minden szó,

érintésed,

érzéki, izgató.

Csókod megéget,

vágyunk feléled,

érzem minden szorítását,

bõrödbe karcolom lelkem

vallomását.

Szeretnék kívánni,

minden éjjel várni,

akarom, omoljon le a fal,

sodorjon magával.

Fonódjon körém tested ,

hajszolj gyönyörbe

kérlek.

Mámorító pillanat,

perzselõ testünk összeforr,

ölelj még,

gyengédséged szikrát szór.

Ne ébressz fel,

vonj magadhoz,

fényed átölel,

kérlek bújj közel.

Szólnék, nem jönnek szavak,

félig holtan remegve mondom

szeretlek, érezd,

a szó simogat.

Lelkemben örök tûz ragyog,

megpihennek a sóhajok.

Szívünk együtt dobban,

lelkünk ily közel sosem volt talán,

mikor vágyad gyöngye,

kéjed könnye kopogtat méhem kapuján.

2008.10.26.

Hazataláltam...

v e r s e m

Oly sokáig kerestem lelkemnek hazáját,

békéjét,

bejártam az univerzum sok-sok zugát,

rejtekét.

Dimenziók nyíltak, világok tárultak, a

gyönyör kapujában a könnyeim csak hulltak.

Szabadon szárnyalltam, s a múltból az

emlékek, a csillagok szekerén, hozzám is

elértek.

Villámként hasított a tudatom mélyéig,

hogy erre vágytam és vártam sok ezer

fényévig.

Emberként érezni mi is a szeretet, míly

csodás és fájó, gyengéd lehellet.

A világ messzi táján végre rád találtam,

a szívszentélyem a boldogságtól lángol,

nincs rá szó kimondhatatlan.

Hazaértem én is végre, letérdelve mondok

köszönetet érte.

2008.02.01.

Csak egy csók...

versem

Csak egy csók,

ennyi, amit adhatok.

Csak egy csók és

nem több, mit kaphatok.

Csak egy csók, mert

szerelmed édes íze fojtogat,

csak egy csók, mert

szeretni téged, nem szabad.

2008.04.26

E g y e d ü l...

versem

Megtört fényű varázs
kóborol a éj tornácán,
fáradt a pillanat,
hiába vártalak.

Egyedül maradtam,
kiáltásom elnyelte
a sötéten kéklő végtelen.
Bánatom színes árnyait
lángösvény festi be,
elkerül a legszentebb érzés
szivárványtengere.

Némán zokogva vérzik szívem,
vágyaim csokorba kötve,
hullnak a képzelet ködén át,
a mindenség ölébe.

Nem lellek téged,
nem vagy csak egy
dédelgetett álom,
nincs esély,
mit hittem,
hogy valósággá váljon.

Van úgy az ember,
hogy szerelemre vágyik,
s mégsem jut messzebb,
csak a barátságig.
A sors ajándékként adott
néhány pillanatot,
had higgyem a szerelem
ösvényén még szárnyalhatok.

Csak vágy maradt,
tovaszálló remény,
életem szilánkokra hullva,
s a mindennapok zsebébe nyúlva,
lelkem gyöngysorát
körém fonja.

Altatót hegedül az éji csend
bársonyos varázsa,
könnyek viharába fürdik
vágyaim foszlánya.
Karod helyett az éj
ébenfekete fényével ölel,
s a hajnali ébredéssel,
lágyan ringatva enged el.

Létezésed foglyul ejt,
lágy sóvárgás köntöse
suhan felém,
takaróm varázslatos hárfák dallama,
égi párnám a lebbenő álmok
szerelem ittas sóhaja
.
Lelkem reményekkel teli
pázsitján lépkedek,
hol nincs válasz,
nincs igéret.

Könnyeim bánattól sötéten,
s szelíden gördülve
belopóznak ajkam rejtekébe.
Léted elvarázsolja
a napom minden percét,
csintalan szellő simítja
szívem összetört kincsét.

Hévtől lángoló
vöröslő hajnalon,
kövesd lábam nyomát,
az ébredés harmatos partján
itt hagyom.

Tépett, törött szárnnyal bolyongok,
foglyul ejt a keserűség,
hatalma végtelen,
gyengeségem,
az éj ráncaiba rejtem.

Kezem a szeretet forrása,
fürödjön benne, szemed
minden pillantása.
Arcod keresem,
az idő függönye legördül,
lassan megpihen,
lelked partján,
szívem minden selymét kiterítem.

Édes boldogság
ébredj velem,
ne legyen varázslat,
ha kigyúl csillag mécsesem.
Égi zenéd legyen létem
éltető ereje,
öleljen az éjszaka
csillagporos teste .

Érints meg, úgy alszom el,
legyen mámortól perzselő,
vágytól éhes
csalogató a dallam,
csorduljon ki a szeretet,
miközben átéljük
az örömtől ittas perceket.

S ha röpke fuvallata
a mérhetetlen időnek,
megérinti sóhajom szárnyait,
tépje le a tovaszálló álmomban,
az egyedüllét szirmait.

A tündöklő csend,
fátylat sző bánatom rejtekén,
törékeny lelkem szomorú sodrásában,
csillan még egy parányi fény.

2009.08.20.

György Viktória Klára

Távol tőled...

versem

Távol vagy,
talán nem is létezel.
Hallom hangod,
mégsem érlek el.
Sóhajod megérint,
szemed reám tekint,
nézem a fényt,
a csendet hallgatom,
könnycsepp gördül arcomon.
Jel, ami ide nem ér,
hang , ami nem mesél.
szó, ami elszáll,
nem is emlék,
fényévnyi távolság köztünk a lét.
Részem lett szíved dobbanása,
átölel a szeretet világa.
Lelkem nyugodt vizekre talált,
távolból megérinted a mát,
örökre itt leszel velem,
túl lépek a könnyeken.

2008.10.16.

Táminak szeretettel!

Zene Henry Mancini - Lara's Theme from Dr. Zhivago

Rég volt, de rég,
Fényt nyitott ránk az ég,
Álomvilág,
Hívott, szép volt, de szép.


Lágy napsugár,
Átölelt, táncra kért,
Mint egy csodát,
Kínált a messzeség.


Jöjj hát
Való, nem délibáb,
Jöjj hát,
A boldogság vár itt ránk.


Hozzád repít,
Karjára fon a szél,
Elcsendesít,
Csak rólad zsong mesél.


Jöjj hát
Való, nem délibáb.
Jöjj hát,
A boldogság vár itt ránk.


Hull az eső, egyre hull,
Ablakra rajzol a múlt,
Úgy látlak téged, mint akkor kedvesem,
Megigézve, szerelmesen.


Lágy napsugár,
Átölelt, táncra kért,
Mint egy csodát,
Kínált a messzeség.


Rég volt, de rég,
Fényt nyitott ránk az ég.
Álom világ,
Ma is oly szép, de szép.

Kedves Klárika! ..hát,..fogadom,)) fogadom,)) nagy, nagy, szeretettel! Köszönöm! Nagyon szépet alkottál, mint, mindig! :)  Csodálatos! Isten áldjon meg téged!  TE egy jó lélek vagy, igazán jó,  ...EMBER! :)    Köszönettel:   LONA :)

Kedves Lona!

Fogadd szeretettel!