A félhold ragyog az égen

A félhold ragyog az égen
köd van és az ember vacog.
Üdvözöllek te fél ott fenn,
mint te, én is egy fél vagyok.

Fél jó, 's fél rossz, születésem,
egyik sem lett tökéletes,
a jó, az méltóság nélkül,
és a rossz, az nem veszélyes.

Felét érzem az örömnek,
semmi sem teljes csak a bánat;
első falatot élveztem,
de minden egyformán száraz.

Felét láttam a múzsáknak,
’s ők, csak félig hallgattak rám;
fél életemnél megszöktek
itt, az öregség alkonyán.

Így rosszkedvűen ülök itt,
de a levertség már múlik;
és a lelkem üres része
lassan a helyére csúszik.

Fordította Mucsi Antal

Der Halbmond glänzet am Himmel

Der Halbmond glänzet am Himmel,
Und es ist neblicht und kalt.
Gegrüßt sei du Halber dort oben,
Wie du, bin ich Einer der halb.

Halb gut, halb übel geboren,
Und dürftig in beider Gestalt,
Mein Gutes ohne Würde,
Das Böse ohne Gewalt.

Halb schmeckt' ich die Freuden des Lebens,
Nichts ganz als meine Reu';
Die ersten Bissen genossen,
Schien Alles mir einerlei.

Halb gab ich mich hin den Musen,
Und sie erhörten mich halb;
Halb auf der Hälfte des Lebens
Entflohn sie und ließen mich alt.

Und also sitz' ich verdrossen,
Doch läßt die Zersplitterung nach;
Die leere Hälfte der Seele
Verdrängt die noch volle gemach.

Franz Grillparzer