Házassági évfordúlóra

Most is csak oly ifjak vagyunk,
Mint voltunk sok-sok év előtt,
Örülünk, ha múlik a tél,
És várhatjuk a jobb időt.
Virágokat még szakítunk,
Madárdalra még hallgatunk,
Ábrándozunk is  szivesen; —
Most is csak oly ifjak vagyunk!

Most is csak oly ifjak vagyunk,
Minők voltunk valaha, rég,
A vesződség és a dolog
Világért se fáraszt ki még.
Kötelesség föllelkesít
Ha egymásra pillanthatunk,
A  világon mi sem nehéz; —
Most is csak oly ifjak vagyunk !

Most is csak, oly ifjak vagyunk,
Mint esküvőnk napján valánk :
Hajunkba már ősz szál vegyül,
De szívünkben ott ég a láng.
Hü szerelmünk nem változott,
Csókra még kész az ajakunk.
Vágyainkban nincsen határ; —
Most is csak oly ifjak vagyunk!

Dalmady Győző 1836 – 1916

Auf die Hochzeitstag

Wir sind heute immer noch jung
wie vor Jahren in der Kindheit,
freuen uns, wenn der Winter geht,
und warten auf bessere Zeit.
Die Blumen tun wir noch pflücken
die Vögel zwitschern rund um uns,
Träumen wir noch hin und wieder;
wir sind heute immer noch jung.

Wir sind heute immer noch jung,
so wie wir noch damals waren,
die Schererei und die Arbeit,
könnte an uns gar nichts haben.
Unsere Pflicht macht uns Freude,
die gegenseitige Hochachtung,
für uns ist noch gar nichts so schwer,
wir sind heute immer noch jung.

Wir sind heute immer noch jung,
als wären Braut und Bräutigam,
auf den Köpfen weisse Haare,
brennend feurig und aufmerksam.
Unser Liebe ist nicht verwelkt,
küssen ist an Tagesordnung,
wünsche kennen keine Grenzen,
wir sind heute immer noch jung.

Fordította Mucsi Antal