Prológus (a java csak ezután jön)

Sötét árny halk hellóval belépett,

megállt, alaposan körbenézett,

köpenyét levette, kesztyűjét lehúzta,

kalapját lazán a fogasra dobta.

Rám emelte gonosz, sötét szemét,

szarván csillogott a sápadt esti fény,

leült, patáját keresztbe rakta,

farkát a székről földig lógatta.

Szembe könyökölt, a száját nyalta,

a szivar hamuját az asztalra dobta

>>Belzebub vagyok, már nyilván vártál!<<

Nem, soha eszembe sem jutottál.

Én csak Isten küldöttjét, Gábriel

arkangyalt várom, hogy jöjjön el.

De ő sem jöhet ennyire korán,

a Mennyországban még nem várnak rám.

>> Persze! észnél vagy te, mit gondolsz?

 Mennyben csak a színvonalat rontod!

VIP-listás vagy régtől a Pokolban,

 most épp te következel a sorban.

Állsz az örök tűzben, ordítva sírsz,

nem lesz vége, lángolsz, de el nem égsz.<<

Jaj, engedd befejezni földi művem

lásd, már folyik is bánatos könnyem.

>>Hiába sírsz, menekülni nem tudsz,

meg van írva, hogy a Pokolra jutsz.

Én csak a hétpróbásokért megyek,

akikre saját magam felügyelek<<

Belzebub, állj, beszéljük meg ezt

gondolkodjunk, igyunk egy páleszt.

>>Oké, nem bánom, egy törköly jöhet,

úgyis kiszáradtam idefelé jövet,

van itt egy notesz, bűneidről térkép,

amikért soha elnézést nem kértél.

Bűneimet már rég elfeledtem

Nem tudtam, hogy te mindet feljegyezted.

>>Vár Kháron a kompon, gyere velem

nincs kiút, tesókám, fizetni kell.

Önts még, iszom egy utolsót veled,

aztán tisztuljon Pokolban a lelked<<

Köpenyét felvette, kesztyűjét felhúzta,

kalapját a két szarva közé rakta,

a noteszban kipipálta nevemet,

udvariasan maga elé engedett.