/Talán szokatlan lehet, de ez tényleg 1 azaz egy darab mű!/

       I.

Sokszor tanúja voltam
erdők tarkulásának
szépséges természet fagyra halkulásának

Mégis újra, újra
elbűvöl a látvány
az erdők hulláma - szivárványszín sárkány

Rezgő nyírfalomb int
zöld-ezüst zászlaival
szívemben együtt táncolok ágaival

Korán jő az este
az égre tompa fátyol kúszik
szürkés álmosságán bárányfelhő úszik

Hozza már a szél
a ködös éjszakát, beburkolózik -
takaróján látom átsejleni millió csillagát

Ezernyi ház szemét,
szinte mind' párakönnyek lepik
a kutyák s büszke gazdáik a vadat kergetik

űzik, hajtják
a szökellő vadat...
akár a szél, amint táncba hívja a tarka
avart.

       II.

Búsan integet nekem
az alkonyodó sétány
s még odasúgja: találkozunk még ám...

Mert akár
az alkonyt követi éj után a pirkadat
Anyaföldünk, te is ébredsz, s látom üde
arcodat

Reánk mosolyogsz
hol üdén, buján
vagy álmatag árván, szundikálva hóból
költ párnán

Most is, az óarany napsugárban
intő fáival a fényben megdicsőül
itt az alkony, a zörgő avart veti meg
heverőül

      III.

Fel-felkapott pimasz pokrócát
magára igazítja a föld
sejtelmes baldachinjára szépséges
gyöngyöket ölt

S szerelmese, a szél
ködből borít reá fátyolt
hogy méltón vehesse majd fel a hófehér
palástot

Meglegyinti mindez
a költők s dalnokok szíveit
s ezerképp nevezik meg ők e büszke idő
színeit.